Magyar jogi szemle, 1923 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám

11 Walters: És elfogyasztotta ezt az óriás lakomát1? Tanú: ön értelmes úriember, belátására bizom. Waltérs: Ezt teheti. De most térjünk át az önnyomozásaira. Azt hiszem, önnek lakásra volt szüksége? Tanú: Megkérdeztem a pincért, hogy nem tudna-e. Waltérs: És tudott? Tanú: Valami régi, architektúrák, kényelmetlen lakást kérdeztem. Waltérs: És útba igazitotta? Tanú: Igen. Walters: Igen messzire? Tanú: Nem; nem messze: Topé asszony házához. Walters: Könnyen megtalálta? Tanú: Nem, ez nem felelt volna meg célomnak. Egy darabig rossz irányban kóboroltam, kérdezősködtem, végre megtaláltam. Walters: És mire való volt mindez? Tanú: Félre kellett vezetnem az embereket ugy, hogy ha valaki megfigyelne, valóban annak nézzen, akinek látszani akartam. Walters: Jónak látta megfigyéltetése esetére igen elővigyázatosnak lenni? Tanú: Igen. Walters: Hogy higyjék, hogy eltévedt, idegent Tanú: Igen. Walters: De Ön tényleg nem volt idegen. Találkozott Jasper úrral? Tanú: Fölmentem hozzá egy kifogással: azt kérdeztem tőle, hogy jóravaló család-e a Tope-család. Walters: Tehát barlangjában kereste fel az oroszlánt? Felismerte önt? Tanú: Nem; nem ismerte meg az egeret. Walters: Nemcsak külseje után ismerni fel az embert. Jasper finom hallású zenész. Nem ismerte fel a hangjáról? Tanú: Jasper csak egyszer hallotta, még pedig hónapok előtt; különben meg is tudom változtatni hangom árnyalatát (megváltoztatja), ugy tudok beszélni, mint egy férfi. Walters: Meg tudja változtatni, ugy hogy férfihangnak tartják? Tanú: Igen. Walters: Mondja meg, mit tapasztalt Jasper ur utazásairól ebben az időben? Tanú: Minduntalan otthagyta a templomot és időnkint eltűnt. Walters: Hova ment? Tanú: Londonba.