Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - B. Wlassics Gyula beszéde a közigazgatási bíróság évnyitó ülésén. Wekerle Sándor emlékezete és a huszonötéves közigazgatási bíróság

73 állottak az északi kis nemzetek, a svéd, norvég, dán népcgyetemek, különféle tanfolyamok példái, melyek a nemzetek általános közművelődési szinvonalát oLy jelentékenyen fölemelték. Folyton hangsúlyozta, hogy a „műveltség adja meg nemcsak az egyénnek, hanem az egész nemzetnek is fajsulyáí. A műveltség a népek jólétének, haladásának, erőképességének fokmérője". Erős sociális érzék is vezette egész közéleti működését. Nemcsak a munkásbiztositás és munkáslakások kérdésével foglalkozik, de előrelátta a lakáskérdésből származó zavarokat és az egész nagy és ma már tűrhetetlenné vált lakáskérdést tüzetes tanulmány tárgyává tétette. Sőt 1918 őszén, mint hiteles adatokból tudom, minden elő is volt készitve. Kevesen tudják azt is, hogy a drágaság kérdésével már a coalitíós kormány idejében is foglalkoztatta munkatársait. Az adótörvények alkotásánál irányadó volt előtte mindig a közgazdasági érdekek sérthetetlensége. Ö ugy gondolkozott, hogy az állami költségvetés pénzügyi helyzete csak ugy bir értékkel, ha mögötte virágzó közgazdasági élet van. Állami költségvetési egyensúly a gazdasági élet egyensúlyától elválaszthatatlan. Pénzügyi törvényeivel ő mindig arra is törekedett, hogy azok esetleg inkább uj nemzetgazdasági forrásokat nyissanak. Ő azok közé a nagy pénzügyi előkelőségek közé tartozott, kik minden adótörvénynél komolyan számolnak az adóalanyok igazságos, arányos teherviselő- és a társadalmi és gazdasági élet fejlődési képességével. Valóban itt van a pénzügyi tudomány gyakorlati érvényesítésének művészete. Ettől függ a termékenyitő siker vagy romboló hatás. Semmi kétség, hogy Wekerlét eddig a legnagyobb magyar pénzügyminiszter koszorúja illeti. Ezt a koszorút nyújtotta át neki Teleszky a pénzügyi tanácsban mondott emlékező szavaiban, midőn Wekerlében, mint valamennyi eddigi pénzügyminiszter atyamesterét tisztelte. Igen, ez a cim joggal illeti meg. A krónikus deficitet három évtized alatt állami költségvetésünkből eltüntette. Erre jegyezte meg kiváló nagy nemzetgazdánk, Matlekovics, hogy Wekerle pénzügyi lángeszét semmi sem jellemzi inkább, mint az a tény, hogy az első hét évig tartó pénzügyminisztersége alatt az előző huszonnyolc évben 313.7 millió állami költségvetési hiányt 381.3 millió többletre változtatta át. A budgetek történelmében ez egyedül álló példa. Nevéhez fűződik az államadósságok nagy conversioja. Papirkoronánkat egyenlő értékűvé tette az arany koronával. Az összes egyenesadókat reformálta. Az elavult korcsmáltatási jogot állami italmérési járulókká váltotta fel. A személyi adóztatáson nyugvó jövedelmi adóval bevitte adórendszerünkbe a progressivitás elvét és ugyanezen alapon rendezte az öröklési és ajándékozási illetékeket is. Hallgassak-e e beszéd keretében Wekerléről, mint a politikai élet egyik kimagasló vezéralakjáról?