Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Concha Győző

69 körébe, avatta be a jogi tudományok koronája, a legnagyobb jogi művészet: a politika ismeretébe. Tudta a módját annak, hogy ezt a tudományágat mint egyetemi tantárgyat is jelentőssé tegye és megérttesse, megkedveltesse azt lehetőleg tanítványai mindegyikével. Hatalmas tudományos rendszerét nem lehetett kompendiumokkal pótolni, hanem mindenkinek meg kellett ismerkednie átfogó politikai felfogásának főbb vonatkozásaival. Conchát" szigorúsága ellenére is megszerették. Tekintélyesen szép, tisztes alakja a legnagyobb tisztelet tárgya ma is az ugy az egyetemi katedrán, mint a szemináriumban, megfontoltan kiejtett minden szava mindig a hallgatók nagy tömegét gyűjtötte össze. Concha tanári működése túlterjedt az egyetem körein. Nagy tekintélye vezető szerepet biztosit ott neki a Magyar Tudományos Akadémián, a Magyar Jogászegyletben, a magyar jogászgyűléseken, más tudományos körökben és a jogi szaksajtóban is. Nem politikai érdemekért, hanem mint a magyar jogászság közbecsülésben álló tekintélye nyert meghivást a magyar országgyűlés felsőházába is. Volt tanitványai iránt is mindig szerető érdeklődéssel volt és szivesen kereste velők az érintkezést. Concha a politikai szereplést sohasem kereste, mindig tudós és tanár maradt. Módjában lett volna és nem hivatlanul az aktiv politikai pályára lépni, de ő csak az irodalomnak és a katedrának élt. Ez az élet teljesen összhangban volt eszméivel. Egész ember volt mindig: öntudatos és ideális. Életén vörös fonálként húzódik végig a törekvés a magyar közigazgatás megreformálására. Ennek a sokat vitatott, de dűlőre sohasem jutott kérdésnek a fejlődését, jelentőségét sehonnan sem tudjuk oly emelkedett látószögből áttekinteni, mint azokból a tanulmányokból és röpiratokból, amelyekkel Ooncha irodalmi működése kezdetétől (1869) fogva a kérdés egyes stádiumait kisérte. Törekvése eddig nem járt sikerrel. A politikai szempontok sajnálatos — de sajátos viszonyainkból folyó túltengése és a közvélemény kcnzervativ ragaszkodása a megye ősi szerkezetéhez nem engedte az átalakulás következetes keresz tülvitelét, hanem a válságok és kompromisszumok bizonytalan talajára vitt. De Concha eszméit túlnyomó részt csak a jövő fogja majd értékelni és lesz hivatva megvalósitani. Egy téren sincs talán inkább szükség az önzetlen működésre, az elvi szempontokra, emelkedett világnézetre, a hazafiság éa erkölcs gyakorlati átélésére, a tekintély tiszteletére és az egész nemzetet átfogó szeretetre, mint az állam életében. Concha tanitásainak még életr* Tcell kelniök s akkor nagy szorgalommal egymás mellé rótt betűi az élet melegét fogják szétárasztani és magyar jövendőt fogják megalapozni.