Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A nemzetgyülés és az alkotmány

62 Én lényegileg azt mondtam és állitom most is, hogy miután alkotmányunk értelmében a nemzet minden közhatalomnak forrása: a nemzetgyűlés mint a törvényhozásnak egyedül törvényes szerve, jogosult az államhatalom gyakorlásának továhoi módját is átmenetileg szuverén módon rendezni. Vagyis a nemzetgyűlés teljes jogi szabadsággal dönthet afelett, hogy minő szükséges módosításokkal állítsa helyre a történelmi magyar alkotmányt; hogy ebbeli feladatának milyen tartalmú alkotmányreform utján feleljen meg. De ez a célkitűzés a szuverén nemzetgyűléssel szemben annál kevésbbé jelenthet jogi korlátot, mert — miként a főrendiház tagjainak 1920 márciusi memoranduma is nagyon helyesen mondja — ,,a nemzetgyűlésről. alkotott törvény maga nem szabja meg a szuverén nemzetgyűlés tárgyi hatáskörét". A törvényhozás tagjainak, sőt azok többségének esetleges akarata, még korántsem magának a'törvénynek az akarata. Cikkírónak az u. n. detronizációs törvényre való hivatkozását sem tartom szerencsésnek, mert hiszen egészen bizonyos, hogy e törvény 1. §-a szakítást jelent ősi alkotmányunk egyik alapelvével. És mégis, ha csak valaki nem helyezkedik a nemzetgyűlés nov. 4. ülésén előterjesztett Apponyi-féle declaráció álláspontjára, nem mondhatja azt, hogy a nem zetgyülés ezen törvény alkotásával túllépte hatáskörét s igy az érvénytelen. A kormánynak, a nemzetgyűlés és a nemzet nagy többségének meggyőződése szerint ez a törvény nemcsak 3. §-ában, hanem minden részében jogilag érvényes. i Végül engedjen meg cikkiró, de én ezentúl is változatlanul nagy súlyt helyezek a főrendiház (és nem a volt főrendiház) tagjainak memorandumában foglalt arra a helyes álláspontra, hogy a nemzetgyűlés jogalkotó hatáskörének csupán erkölcsi korlátja van. És engem, ki ép oly hőn óhajtom, mint cikkiró, az ősi magyar alkotmány mielőbbi helyreállítását, legkevésbbé sem nyugtalanít az a gondolat, hogy a nemzetgyűlés jogi mindenhatósága tartalmilag jogi korlátot nem ismer. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a nemzetgyűlésnek rendeltetésénél fogva erkölcsi kötelessége, hogy történelmi alkotmányunkat a lehető legkevesebb változtatással állítsa helyre. Már pedig felfogásom szerint az erkölcs parancsa ép oly. feltétlenül kötelező, sőt Lehetőleg még erősebb, mint a jog parancsa. Barabási Kun József egyetemi tanár. A lakáskérdés megoldása. Irta : Kund Elemér belügyminiszteri titkár. A lakáskérdés legújabb szabályozása ismét az államszocializmus irányában mutat kilengést. így már csak az ,,audiatur et altéra pars" elve alapján is fokozott figyelemre tarthat számot az alábbiakban ismertetendő tanulmány, mely az éllenkező álláspontot képviseli nagy hévvel, az erős meggyőződés fanatizmusával. Még 1921 május havában íródott és a könyvpiacon is még az 1921 október 8-án kelt 8500/1921. M. E. sz. rendelet előtt jelent meg. Minthogy azonban az uj rendelet semmi részben sem teszi tárgytalanná azt a kritikát, amelyet a szóbanforgó tanulmány éleselméjü és szókimondó szerzője a 2300/1921. M. E. sz. rendelei hatályban léte idején a lakásügy akkori szabályozásával szemben gyakorol, de sőt az uj rendelet, mint érintettük, éppen abba az irányba leng ki, amely iránnyal dr. Kund Elemér röpirata szembeszáll, — ennek a röpiratnak ma nagyobb az aktualitása, mint megjelenésekor. Nagyobb annál is inkább, mert a visszásságok, amelyekre a szerző rámutat, napról-napra érezhetőbbek. A nemzeti vagyonnak a házakban fekvő része a karbantartáshoz szükséges, megfelelő házbérjövedelem híjján tovább pusztul, — adókban mind több és több millióra menő bevételtől esik el az állam az alacsony házbérek miatt, — az építőipar és a kapcsolatos iparágak tovább panganak — a lakásforgalom megkötöttségének káros következményei egyre jobban ütköznek ki. Mit sem vesztett aktualitásából a röpirat megállapítása, mely szerint ,.az albérbeadók