Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

4q* jogban pedig épen a bizonyítási rendszer az, amely a büntetőjogi gondolat elsődleges működési területe. Egybevetve már most ezeket a fentebb emiitettekkel: a bizonyítási rendszerek kialakulása és tartalma tekintetében kétségtelenül felismerhető az egyetemes jelleg, amelynek körében a nemzeti sajátságok másodlagos alkotó jelentőségűek. Ezeknek előrebocsátását szükségesnek tartom akkor, amikor a beismerés szempontjából a francia jogrendszerre óhajtok rövid pillantást vetni. Az általános korfelfogás mondhatni egészében egynemű utat fut be az európai kontinensen; ugyanez áll a jogfejlődésre nézve is, s ennek megfelelően a beismerés büntetőjogi értékelése is párhuzamosan halad a német és francia jogrendszerben.84 Tudvalevő, hogy a bizonyítási rendszer kiépítése tekintetében'az olasz praktikusok85 voltak az úttörők, A rendszer felépítése természetesen a nyomozórendszer gondolatvilágában történt. Az olasz praktikusok munkáiban jelenik meg szigorú kizárólagosságában a hivatalból való eljárás elve; a nyomozási eljárás részekre tagozódása,80 s a törvényes bizonyítási rendszer tüzetes kidolgozása.87 Az olasz praktikusok által kidolgozott joganyag irányító befolyást gyakorolt az akkori korszak büntető jogrendszerének alakulására, de különösen éreztette hatását épen a francia jogban. Áz 1498-iki Ordonnance Criminelle a nyomozó rendszert az olasz praktikusok kidolgozásában ülteti át a francia büntetőjog területére. Ugyanez mondható az 1539-iki ordonnance-ra is. A törvényes és formális bizonyítási jog, a terhelt igazmondási s ezzel kapcsolatosan beismerési kötelessége, a bűnösség tagadásának hazugság gyanánt való felfogása, a tortura egész rendszere: az előzőkben már vázolt módon és jelentőségben, jelenik meg rendeletek utján a francia jogrendszerben. A büntetőperjog egyetemes történetének szempontjából kiváló fontossággal bíró 1670-iki Ordonnance criminelle is kora nyomozórendszerének részletes és hü foglalata. Van azonban egy szabálya, amely újszerű a bizonyítási jogban, « amely épen ugy a terhelt jogi helyzetének téves értékelésén 84 Ezekre figyelemmer a jelen fejezet során csak azoknak a jellemzőbb mozzanatoknak a kiemelésére szorítkozom, amelyek kétségtelenül a francia jogrendszerben gyökereznek. 85 Tancredus, Durantius; Roffredus; Gandinus; Jacobus de Belvisio* Bartolus, Clarus. 86 Inquisitio generális praeparatoria, a bűncselekmény felderítésére vonatkozó általános előnyomozás, ennek eredményét foglalta össze a libellus inquisitionis, s ennek a'apján indult meg az inquisitio speciális a bizonyitás anyagának részletes és teljes összegyűjtése iránt. 87 Utalok e kérdések beható tárgyalására nézve: Zechbauer: Das mittelalterliche Strafrecht Siciliens, 1908. — Kantorovitz: Albertus •Gaudinus und das Strafrecht der Scholastik, 1907.