Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből

43 áron való kutatása (ezzel lehetne a büntetőper folyamát jellemezni) iránti törekvésben még mindig pertárgy, minden processzuális jogok nélkül. Nagyon természetes tehát, hogy a beismerő nyilatkozatának perjogi jelentőségét ebből a nézőszögből birálták. Fejlődöttebb jogi gondolkodás nyilvánul meg a tizenkilencedik század elején keletkezett törvénykönyvekben. Gondolok az 1803-iki ausztriai, az 1805-iki porosz és az 1813-iki bajor büntetőtörvénykönyvekre. A beismerés bizonyitójogi súlya tekintetében ugyan még mindhárom törvénykönyv meglehetős merev felfogást tanusit, de a kizárólagos formái-perjogi értékelés mellett mind szembeszökőbben tünedeznek elő az anyagi értelmű helyes értékelés körvonalai. Általános a törekvése a törvénykönyveknek, hogy a beismerést a biró meggyőződésének forrásává tegyék — a helyett, hogy a beismerés a bünösségi Ítélet kizárólagos kútfője gyanáut szolgáljon. Felismerték azt, hogy a meaKyőződés-alakulás voltaképen mérlegelő értelmi működés vele^rója, illetőleg eredménye, s annak megfelelően a terhelt beismerésének anyagi erőt iparkodtak biztosítani. Az osztrák törvény például a beismerésnek a bizonyítás szempontjából való számbavétele feltételéül megkívánja azt, hogy a beismerés egj'behangzó legyen a bűncselekmény tényálladéki elemei körül felmerült jelenségekkel.76 íme megvan a jogi alap arra nézve, hogy a terhelt beismerése legalább targyilag a biró szabad mérlegelése alá bocsáttassék. Hangsúlyozom, hogy ez a jogi alap egyelőre még csak lehetőség a birói mérlegelés irányában, mert az osztrák törvény gondolatvilágában a beismerésnek még inkább csak törvényi értékeléséről beszélhetünk. Mindazonáltal a fejlődés kétségtelen. Nagy egészében hasonló törvényi mérlegeléssel találkozunk az emiitett porosz és bajor törvénykönyvekben is. A porosz törvény részletesen felsorolja a beismerés, bizonyitó erejéhez szükséges feltételeket.77 Ne feledjük el, hogy a büntetőperjog ekkor még a törvényes bizonyitó rendszer korszakát éli; de a tör76 A törvénykönyv 399. és 400. §-a szerint: „das Gestándniss soll mit dem, über die Umstánde des Verbrechens eingehaltenen Erfahrungen übereinstimmen. Ein so beschaflenes Gestándniss verliert nichts an seiner Beweiskraft, wenngleich nicht mehr möglich ist, die eingestandene Tat vol kommen nach allén Umstánden zu erforschen; es ist genug, dass einige Umstánde, wodurch das geschehene Verbrechen bestátigt wird, erhoben sind, und dass nichts hervorkommt, was die Wahrheit des Gestándnisses zweifelhaft macht. Wáre es aber durchaus unmöglich, ausser dem Gestándnisse eine weitere Spur von dem Verbrechen zu erhaltén, so ist das Gestándniss alléin, kein rechtlicher Beweis". 77 A törvény I. rész, 370. §-a szerint a beismerésnek akkor van teljes bizonyító ereje „. . . wenn es geschichtlich, ernstlich und ausdrücklich, auf rechtmássige Frage des Richters, oder yon freien Stücken abgelegt ist, und die Hauptumstánde der Tat enthált, auch mit den andern erwiesenen Umstánden nicht in Wiederspruch steht".