Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám - A büntetőjogi beismerés. Tanulmány a büntetőperjog köréből
41 regina probationum. A beismerés esetében a középkori nyomozó rendszer és igy a Carolina gondolatvilágában is tulajdonképen nincs szó bizonyitásról. Nincs szó jelek, jelenségek, nyilatkozatok, tárgyak produkálásáról, amelyek az okozati összefüggés megszakitatlan láncolatával összekapcsolnák a biró mérlegelő lelkületében a mult és jelen világát! A Carolina korszakának birája a terhelt beismerését nem veti alá lélektani, anyagi és logikai értékelésnek, hanem a beismerő nyilakozatban a bűnösség önelismerését látja, olyan helyzetet lát ennélfogva maga előtt, amelyben a bűnösség mindennemű bizonyitása teljességgel fölösleges. Ezt a helyzetet — ismételten hangsúlyozom: amelyben a bűnösség annyira nyilvánvaló, hogy bizonyítása szükségnélküli — a birói lelkiismeret megnyugtatása szempontjából eszményinek tartja; megteremtését legelső birói feladatnak tekinti, s mivel csak a beismerés által véli elérhetőnek, a beismerésre fekteti a legnagyobb súlyt, s a beismerés kieszközlése végett semmiféle eszköz alkalmazásától sem idegenkedik. Ez a Carolina felfogása a beismerés értékelése tekintetében.89 Ugyanilyen irányban történt a beismerés visszavonásának szabályozása is.70 69 A Carolina bizonyitójogi szabályainak tüzetes ismertetését 1. Glaser Handbuch des Strafprozesses I. k. 78. és köv. oldalai. U. ő.: Die Lehre von dem Beweise. 284—290. old. A tortura alkalmazására nézve a Caro.ina általánosnak mondható szabálya az, hogy az „elegendő gyanuokok" esetében alkalmazandó. Az „unzweiffentliche Missthate" esetét (amikor a tortura, a ,,peinliche Frage" alkalmazandó), a Carolina 16. §-a igy határozza meg: - „wenn eine Missthat öííentlich únd unzweiílentlich ist, oder gemacht wurde, und dem Tháter kein Schuldausschliessungsgrund zustatten kommen sollte, hat der Richter den Thiiter mit peinlicher Frage zum Bekerintniss der Wahrheit zu verhalten". A cselekmény „nyilvánosságát és kétségtelenségét" pótolta azoknak a ,,jelenségek"-nek előfordulása, amelyeket a Carolina a legmesszebbmenő részletességgel szbályozott (10., 20., 25—44. §§.). Ha a szóbeli feljelentésben megjelölt bűncselekmény elkövetését két .„kifogástalan" tanú (a Carolina 23. §-a szerint: ,,jede Anzeigung soll mit zweien guten Zeugen beweisen werden) nyomatékosan valószínűvé tette : a gyanúsított kínpadra vettetett; a „legfőbb" bűncselekmények esetében elegendő volt egy kifogástalan tanú („ein einziger Zeuge") jelentkezése. A 28. §. kötelességévé tette a bírónak az ártatlanság és bűnösség valószínűsítő körülményeinek mérlegelését, s abban az esetben, ha a bűnösség valószínűsége tekintetében kételyei voltak, a tortura alkalmazását illetőleg az egyetem jogi karához fordul tanácsért (219. Az eltévelyedett meggyökeresedett gondolkozásra jellemző, hogy az önkéntes, minden kényszertől mentes beismerést is meg kellett ismételni a kínpadon a törvényes fe'tételek egyébkénti fenforgása esetében. 70 A Carolina 57. §-a az, amely a terhelt nyilatkozatának motívumát — ha csak érintőlegesen is — de figyelembe veszi. Ez a §. u. i. különbséget tesz a beismerés indokolatlan és indokolt visszavonása között. Előbbi esetben a torturát megismételték: egyszóval, változatlanul fenmaradt a törekvés a beismeréssel tisztázott joghelyzet megteremtése iránt. Ha pedig a terhelt elfogadhatóan megindokolta a beismerés viszszavonását, az idézett 57. §. szerint: ,,halte ihn der Richter zu Ausführung