Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Kritikai tanulmányok a közjog és a magánjog megkülönböztetésének a kérdéséhez

29 Végül van olyan felfogás is, amely szerint jog és állam csak különböző oldalú, két különböző oldalról való szemlélete ugyanannak a dolognak. A magam álláspontja a következő: Ismeretelméleti szempontból rá kell mutatni arra. hogy a jog és az állam különböző kategóriák alá esnek. A jog normativ fogalom, valami, aminek lennie kell; az állam ellenben reáiis életnyilvánulás, a szociális lét egyik formája, lélektani motívumokon nyugvó hatalmi viszonyt, szóval valami létezőt jelentő fogalom. Ezek a fogalmak igy kapcsolódnak egymáshoz, hogy az állam főhatalmának biztosítására kényszerjellegü, vagvis másszóval jogi szabályokat bocsát ki; a jognak pedig ahhoz, hogy ne csak logikai kategória legyen, hanem hatályosulni is tudjon, az államnak, ennek a reális létű jelenségnek az erőhatalmára van szüksége. A jog szabályainak érvényt csak az államhatalom képes adni. Ez azonban távolról sem azt jelenti, hogv ennek a tételnek az elismerésével már a jogi pozitivizmus zászlaja alá állottam. Más helyütt kifejtettem, hogy a jog érvényességére vonatkozó felfogásom, mely más érvényességet, mint a tételes jog értelmében valót, el nem ismer, egyáltalán nem akadálva a tételes tökéletlenségeken felülálló apriorisztikus, örökérvényű joghelyességi elvek elismerésének. Kifejezést adtam abbeli meggyőződésemnek, hogy a jogbölcseletben is van minden pozitivizmuson felülemelkedő „philosophia perennis".30 S ha van valaki, aki örömmel látná, hogy a mult tévedéseiből és a jelen tragikus vívódásaiból egy tisztultabb természetjogi áramlat szülessék ujjá, amely a múlthoz hasonló merész lendülettel terelje végre igaz útra a meddő harcokon elvérző emberiséget, ugy bizonyára én vagyok az. Bármilyen feltétlen hódolattal is tekint az igazi jogász a jogeszmény felé, érvényes jognak csak azt ismerheti el, ami hazájának jogforrásai szerint az. E nélkül a tételes jog tanát menthetetlenül önkényes és ellentmondó tanítások szörnvü özönvize árasztja el, mint az a XVIII. században történt, amikor a túltengő természetjog behatolt a tételes jogok tanába a dogmatikai és jogpolitikai szempontok teljesen összezavarodtak a tételes jogi tankönyvekben és végül már senki sem tudta, hogy abból, amit tételes jog címén tanit, tanul, illetőleg alkalmaz, mi tételes jog és mi a. természetjogászok Íróasztal mellett kigondolt önkényes spekulációja. A jog és állam szoros kapcsolata innen van: a tételes jog, ez a normativ természetű légies valami, az államhatalom szuronyain, mint reális valóságokon nyugszik. A jog és állam correlativitására vonatkozó felfogások tehát helytállók. 30 L. szerző id. m. M. I. Sz. I. évf. 2. sz. 100.