Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az elszakított területen személyi állapotot tárgyazó ügyekben hozott bírói határozatok joghatálya

12 vonatkozik (2—9. §.), akiknek állampolgársága a trianoni békeszerződés alapján nem változott meg. Lényegesen eltérő az előbb vázolt rendezéstől az az elvi alap, amelyen a rendelet ezeknek a határozatoknak joghatályát szabályozza. Ezeknek a határozatoknak a rendelet nem kiván jogszabályalkotás útján érvényességi erőt adni, mert a gyakorlati szempontoknak túlmenő méltatását jelentette volna, ha házassági jogunknak fennebb körvonalozott alapelvén olyan magyar állampolgárok érdekében eszközölt volna lényeges megszorítást, akik a trianoni békeszerződés életbelépése után magyar állampolgárok maradtak vagy a trianoni békeszerződés 63. vagy 64. cikke alapján gyakorolt és a belügyminisztertől elismert (6500/1921. M. E. sz. rend. 12. §.) opciójuk következtében magyar állampolgárságukat fenntartották vagy megszerezték. A rendelet második része rövid eljárás szervezésével a rendezést csak arra a térre szoritja, ^ahol a már előadottak szerint a méltánytalanság parancsoló szükség gyanánt indokolja a kérdésnek elodázhatatlan megoldását,'jelesül a házassági érvénytelenségi és bontóperekben hozott határozatokra nézve. Rövid eljárás szervezésével a rendelet lehetővé teszi, hogy az érdekelt fél új érvénytelenségi vagy bontóper indítása helyett egyszerű eljárás lefolytatásával jusson olyan magyar bírósági határozathoz, amelynek alapján a házasság megszűnéséből folyó jogait érvényesítheti. Ennek az eljárásnak lényege az, hogy a magyar bíróság a már meghozott, de az előadottak szerint érvénytelen birói határozatra tekintettel, a házasságot alakszerű per lefolytatása nélkül is érvénytelennek vagy felbontottnak nyilváníthatja. A 2. §. az eljárás előfeltételeit, a 3. §. az illetékességet, a 4—8. §-ok az eljárás részletes szabályait tartalmazzák. Egyébként az eljárás szabályai lényegükben megegyeznek a házasfelek közös megegyezése alapján az u. n. tanácsköztársaság idejében felbontott házasságokról szóló 5166/1919. M. E. számú rendelet szabályaival, mert mind a két rendeletet az a közös alapgondolat hatja át, hogy gyakorlati okokból méltánytalannak jelentkezik a jogfolytonosság merev keresztülvitele és a szigorú, közjogilag teljesen megalapozott felfogással szemben, amely szerint a házassági perekben hozott határozatok érvénytelenek lennének, azoknak gyakorlati szempontból bizonyos jogi hatást kell tulajdonítani, e cél elérésére pedig gyors és rövid eljárásra van szükség. ! Az 5. §. utolsó bekezdése szerint a bíróság csak azt vizsgálhatja, hogy a fél által bemutatott határozat olyan érvénytelenségi vagy bontóokra van-e alapítva, amelyet a házassági jogról szóló 1894 : XXXI. t.-c. szintén annak ismer el. Ez a rendelkezés nyilván azon a megfontoláson alapszik, hogy a házassági per egy ízben érdemileg már letárgyaltatott és a rendelet a megváló-