Magyar jogi szemle, 1922 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A pénzérték változásának figyelembevétele a magyar jogalkotásban

91 felsőbb bíróság már 1915-ben elfogadta a gazdasági lehetetlenülés olyan értelmét, amelyet a Magyar Kir. Curia csak 1918 ápr. 16-án adott annak. (Rv. II. 680/15. — K. P. VII. 6085/917.) Nem lehet ezt állítani, mert egyrészt a Curia a hazai törvényektől eltérő külföldi jogot nem alkalmazhatta és mert másrészt a Curiának a külföldi joggyakorlattól függetlenül kellett vizsgálnia, hogy a hazai forgalmi viszonyok és a hazai .törvények szelleme a strictum justól való .eltérést milyen mértékben engedik meg. Teljesen ,a magyar biróság érdeme, hogy a háború folytán feldúlt gazdasági viszonyok közt megtalálta a méltányos jog alkalmazásának kellő idejét és olyan mértékét, amely tételes jogunkat nem sérti. Hogy a kellő időpont és kellő mérték megtalálása súlyos munka volt, arról egyik felsőbíróságunknál alkalmazásban, személyesen is meggyőződtünk. Csak nehezen tért le a biróság a következő határozatban kifejezett álláspontról: „Az eladott áru árának emelkedése egymagában a .teljesítést jogilag lehetetlenné még nem teszi, mert a kereskedelmi forgalomban rendes körülmények közt is lényeges árhullámzás lehet és az eladó ép a rendes gazdasági forgalom biztonsága érdekében teljesíteni köteles még abban az esetben ,is, ha az ügylet ily teljesítése reá nézve jelentékeny hátránnyal jár is." A szállítási szerződések teljesítésének gazdasági okokból való lehetetlenségéről nem is lehet szó akkor, ha a szolgáltatásra kötelezett a teljesítés megtagadásával egyidőben kijelenti, hogy az áruból van készlete, de azt a kikötött ár helyeit magasabb áron kész szállítani. (Hj. Dt. IX. köt. 207. sz. Bpt. 1915. IX. 27. P. IV. 10.393/915.; hasonló Bpt. 915. V. 31. P. IV. 376815. u. o. 208. sz.) A későbbi gyakorlatban a háború kitörésének hatása volt az az uj momentum,.-amelyet a biróság a háború előtt kötött, de a háború alatt teljesítendő, szerződéseknél figyelembe vett. Abból indult ki, hogy a felek a szerződés kötése alkalmával nem számolhattak a háború kitörésével és annak hatásaival. A. Curia tiltakozott az vellen „hogy a háború a szerződési kötelmeket önmagában megszüntető erőhatalom jelentőségével és hatásával birna" (K. 1916. V.,11. P. IV. 10.149/1915. Hj. Dt. X. köt. 161. sz.) és hangsúlyozta, hogy „a háború ^következtében beállott rendkívüli viszonyoknak a háború , előtt keletkezett ügyletekre nézve általánosságban és feltétlenül jogszünteti> hatálya nincs". (K. 916.,XI. 9. P. II. 3905/16. Mj. Dt XI. köt. 10. sz.) A háborús viszonyoknak mégis olyan hatást tulajdonított a gyakorlat, mint a vis majornak. „Az alperes szabadul a teljesítési kötelezettség alól, ha a háború előtt keletkezett kötések teljesítése a viszonyoknak, a háború, tehát vis major folytán beállott és előre nem látható rendkívüli megváltozása következtében az alperesre olyan ^elviselhetetlen terhet róna, amely