Magyar jogi szemle, 1921 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A terror pszichológiája [3. r.]

apróbb tényezők, igf pl. a minket körülvevő állaj groteszk imperal izmusa. Ebben a világraszóló tülekedésben egységes célkitűzés ókák annyiban volt, amennyiben az ántánt a központi hatalmakat s viszont ez az antantot akarta térdre kényszeríteni. Ezen egységes célon belül minden államnak — kicsinynek és nagynak — meg- voltak individuális céljai, melyeknek látószögéből többi társait eszköznek tekintette. Ezen speciális állami érdek szorított minden küzdőfelet a legnagyobb erőkifejtésre, ami csak ugy volt elérhető, hogy minden állam saját polgáraitól a békés idők követeléseivel össze nem hasonlítható s össze nem mérhető áldozatokat követelt. Azt hiszem, nincs oly naivan gondolkozó ember, aki egy pillanatig is azt hinné, hogy amit az állam a háború alatt polgáraitól követelt, a polgárok azt kényszer s félelem nélkül odaadták volna tiszta patriotizmusból. Odaadták, mert a kényszer és félelem damokles kardja lebegett a fejük felett. A kényszer és félelem teljhatalmát pedig a mindenkori kor mány kezére adta az 1912:LXIII. t.-c, mely a kivételes hatalomról; — is az 1912. évi LXVIII. t,-e, meiy a hadiszolgálta fásokról szól. Ahol ezekben a törvényekben az állam követel valamit polgáraitól, minden követelés szankciója a két hónapi elzárásig s 600 K-ig terjedhető pénzbüntetésben, mint félelmetkeltő tartalomban kulminál. A világháború alatt minden államra nézve megromlottak a külső környezeti életfeltételek, tehát a polgárok olyan életjavaira is kiterjesztette követelését az állam, amire béke idején nem is gondolt; amily javakat pedig eddig is követelései körébe vont, igy például az adó, ezt oly mértékben kénytelen fokozni a félelemkeltés felhasználásával, ami béke idején minden fantáziát meghaladott volna. Hasonló növekvési tendenciája van az állami kényszer nek ós félelemkeltésnek belső környezeti változás esetében is. Ha gazdasági válság-; munkássztrájkok', epidémia, inség, politikai válságok stb. megzavarják a belső rendet, s a társadalmi élet megszokott, harmonikus működését, a félelem:, keltés normális mértéke, nyomban felszökik mint a láz a betegség kitörése esetén, mert az államnak csak: egy biztos eszköze van, mely a társadalmi, közös érdekek ellen fellázadt egyének és csoportok megfékezésére alkalmas s ez — a félelemkeltés és megfélemlítés, mely a szükséghez és körülményekhez alkalmazkodik különböző minőség-ben és erősségi fokozatokban. Ezek után már most lássuk a megfélemlítés elemeit, amiről dolgozatom elején emlékeztem meg (1. §.). Láttuk,