Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 2. szám - Az izgatás psychologiája

72 kormányozza íá kollektív akaratot. Ha azonban egy pillantást vetünk az akarat lélektani kialakulására, nyomban rájövünk, hogy csak az izgatásnál szólhatunk a sok embernek, a köznek akaratáról, despolizmusnál ellenben nem; mart mellőzve itt az akarat cletermináltságát, mely természetes következménye az idegrendszer egyéni sajátságának; biokémiai szerkezetének a reáható ingereknek és az ezek által meghatározott speciális működésnek, zsarnoki uralom idejében a kollektivitásnak erkölcsileg fe'elős akarata nincs, mert az összesség egészében s tagjaiban vak, értelem- s akaratnélküli eszköze a zsarnoknak. A cselekvésre az impulzust nem spontán, benső pszihikai egyéniségéből, hanem a külső kényszerből meríti, mely áz egyéni idegfunkciókat leigázza, a cselekvő egyének izmai külső megfélemlítésre és rémületre alapitolt parancsra engedelmeskednek, s nem az értelem s megfontolás irányítására; [tehát a cselekvőknél, vagyis a zsarnok alattvalóinál erkölcsileg lel elős akarat nincs. Másképpen áll az izgatásnál. Itt az izgató szabadon hagyja az érlelem funkcióját, az egyéni eszmetársilás, vágyak, érzelmek, törekvések, szóval minden tudatjelenség szabadon pereg le, az akarat s akarati tevékenység is az egyéniségből bontakozik ki, csakhogy — amint majd részletesen látni fogjuk — az izgató oly eszméket vagy érzelmeket, vagy — rendesen — érzelmeket -s eszméket akar együttesen átültetni a felizgatott egyénekbe, vagy tömegbe', melyek az izgató nélkül, rendszerint, fel sem merültek volna |az illetők lelki világában, vagjr ha felmerültek is, szerényen, homályosan, alig észrevehetői eg. a tudat mezejének szélén helyezkednek el. Az izgató azonban azokat a figyelem központjába állítja, mely irányt szab a felizgatottak szellemi működésének; mint a delej a vasat, ugy vonzza magához a reánk tukmált izgató eszme vagy érzelem öszszes pszihikai folyamatainkat. Ez a központ; napja szellemi életünknek, mely körül mint bolygók forognak öszszes értelmi és érzelmi jelenségeink. Ha összes lelki erőnket felvonultatjuk, sem tudjuk háttérbe szorítani a cselekvésre sarkaló izgató eszméket; a legjobb szándék, a legerősebb akarat is szárnyaszegetten omlik össze annak csábító, megkapó és tévedésbeejtő fellépésével szemben. Magától értetődik, hogy az izgatás hatásának, amint látni fogjuk, sok fokozatai s változásai vannak, bizonyos azonban az is. hogy feltalálható az az emberi ismeret és tevékenység óriási birodalmában mindenütt. Éneikül nincs haladás, fejlődés s nélküle a kultúra ólomlábakon . haladna; de nincs pusztítás, rombolás sem. Sajnos, a kul-