Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - Jogi és lénytani személyiség [8. r.]

540 van ruházva. T. i. az előbbi ő benne is hiányozhatván. Még pedig lényegileg hasonló okokból, miként a servus-ban. Ugyanis ez a fölruházottság; miként egyáltalán az u. n. cselekvőképesség: a természettől való, s nem a törvénytől (alább XIX.). A termeszét ajándéka, s nem a jogé, mint némelyek mondják (Brinz, Pandekt. 52. §.). Belső, nem pedig külső. A természetnek pedig a rabszolga csakolyan kegyeltje, vagy nem kegyeltje, miként a szabad ember. De ezt az utóbbi oldalát a dolognak felejtsük el ezúttal majdnem egészen. Értve azt, hogy a jogalany-emberben szintén hiányzó lehet az emiitett alkalmasság. Ugyanis erre a továbbiak szempontjából semmi szükségünk. Vagy legalább is igen kevés. Nagyban egészben ugyanigy vagyon ez immáron azokat a lényeket illetően is,. amelyeket az eddigvalókban ugy neveztünk, hogy eszmei lények. Bár mondhatnók nyilván igy is: eszményi lények. . Az országgyűlésben, Curiában, árvaszókben megvan az, ami megvolt a servus-han is. Vagyis a megfontolásra és elhatározásra képesség. De nincs meg a jogalanyiság. Valamiként nem volt meg a serviis-ban sem. Holott ellenben a városnak, Káptalannak, Caszinónak megvan ez a fél oldala is, meg amaz, is. Annak ezekszerint, hogy a Üuria vagy az árvaszék, nem-jogalany létökre mégis vagyonkezelők lehetnek: ugyanaz a megfejtése, mint a servus-t illetően. Vagyis az intellektuális szervül való belső alkalmasság. Igazabban ezt valami: vei még szélesebbre kell fog;nunk. A jogalany-ember és jogalanytestület sem azért; vagy mondjuk, annál a félodarakná] fogva lehetnek idegen vagyonuak kezeiői, mert hogy jogalanyok. Sőt ennek valójában semmi köze az ő jogalanyiságukhoz. Hanem: a másik féloldaluknál; vagyis az emiitett belső alkalmatosságuknál fogva. Ami, ha hiányzik; mint pl. a gyermekben, elmebetegben: elesik a jelen lehetőség is. Ekként annak, hogy ők vagyonkezelők lehetnek, közös az oka mind a négy kategóriáit illetően. Lévén e négy kategória: a servus, a jogalany ember, az eszmei rabszolga, s a jogalanytestület, így, miként leirók, nevezvén még mindig a harmadik csoportot. De csakis egyelőre. Ameddiglen t. i. e nevezetet valamely jobban, ráülő névvel az alábbiakban (XII.) föl nem váltandottuk. A mái' előrebocsátott kifejezésekkel élve, igy mondhatjuk: Lénytani személyisége (II.; 106—108. old.) van mind a négyőjüknek, értve e kategóriákat. Jogi személyisége (I.: 104—106. old.) csupán kettőnek: a másodiknak cs negye diknek. A negyedikhez talán hiba nélkül hozzá számithatjuk a részvénytársaságot. Például szemlélve a Földhitelintézetet, mint a Tud. Akadémia vagyonkezelőjét. Tényleg a tagok