Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - Jogi és lénytani személyiség [8. r.]

538 Vermischung des Ungleichartigen sich die neueren Schriftsteller nicht so frei erhalten habén." E tartózkodás aligha tekinthető megokoltnak. Vagy legalábbis: aligha tekinthető minden irányban megokoltnak. Tényleg amögött a lénykör mögött, amelyet közönségesen a jogi személyek csoportjának vagy világának ve?zünk és nevezünk; és jelesül különösen ennek azon, már előbb (IX. az elején) jelzett, osztálya mögött, melynek neve testület: ott feketéllik valamely tágabbkörű sokaság, amelynek tagjai, ha magánjogi alanyiság hiányát leszámítjuk, ugyanazon fajta akárminéven nevezendő valamik azokkal, amelyek az akolban benne vannak. Következésképpen nem lehet merőben jogosulatlan az a — lénytani, vagyis ontológiai — szempont, amely e rokonságra figyelmet fordit. Sőt az sem, mely e rokonságot, hellyel-közzel egy-egy következtetésnek a kiindulópontjául veszi. Névszerint a „lény"-i jelleg és minőség, mint előre jeleztük, az, amire a rokonság ama többiek és a jogi személyek között vonatkozik. Lénynek lények amazok is, akár csak ez utóbbiak. Vagy mondjuk igy: ahogy ez utóbbiak azok. Még pedig ugyanaffajta lények. Az alanyi szövedék, a substancia egy és ugyanaz. Másszóval, átvitt értelemben: a hus és vér. A különbség csak az, hogy emezek a magánjogi alanyisággal föl vannak ruházva, amazok nincsenek. Olyasformán, miként a rabszolga, ha csak az emberi mivoltát tekintjük neki, ugyanafféle lény, mint az az ember, kit a törvény az alanyisággal fölruházott. Sőt e párhuzamot némiképpen tovább is szőhetni. Péld. a Curiára rá van bizva holmi alapoknak a kezelése. Pedig a Curiának magánjogi alanyisága nincsen. De erre a föladat teljesithetése végett szüksége nincsen is. A római servusoknak sem volt alanyiságuk. Mégis kezeltek vagyonokat. Mindegy, ha ugy fognók is föl a dolgot, hogy e kezelés az államnak, mint egyszersmind magánjogi alanynak, a felelősségére történik. Emellett s aztán akár ugy, hogy amaz alapok javai nem állván egyedileg meghatározott "dolgokban, hanem összegekben: a tulajdon az államé. Akár, hogy ez alapok mint egyes dolgoknak — pl. valamely ingatlannak vagy névreszóló papirnak — a tulajdonosai is szerepcinek. Ezzel csak közelebb jutnánk a rabszolga lényi helyzetnek a mássához. T. i. a servus is, ha idegen vagyont kezelt, ezt csak t másnak, jelesül legfeljebb a saját gazdájának a szakállára és felelősségére tehette. Azt ugyan mondani sem kell, hogy a Ouria az ő ilyetén netáni teendőivel már nem bírói, hanem közigazgatási ügykörben mozog. De ez legfeljebb annyit mutat, hogy a példái