Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 9. szám - A terror pszichológiája [1. r.]

516 * hát mindig eszköz, mely egy vagy több kitűzött célt szolgál. A terror különböző céljai adják meg — mint alább látjuk a terror osztályozásának egyik alapját. Bármi legyen is a terror célja, abban minden rémuralom egyezik, hogy a terror embertársaink ellen irányulj Az anorganikus világot kihasználjuk, az emberen kivül álló élő lényeket pedig zsákmányul ejtjük vagy domesztikáljuk; közr vetve vagy közvetlenül szükségletünk kielégítésére fordítjuk, de azok ellen terrort nem használunk, mert a terror csak gondolkozó s akaró lények ellen alkalmazható avégből, hogy azok mentalitását a terroristák saját céljaikhoz asszimilálják; meggyőződésüket s hiedelmeiket kiirtsák vagy elnémítsák, hogy a kollektív társadalmi folyamatok saját akaratuk, váraik s célkitűzéseiknek teljesen megfelelőleg bonyolódjanak le. — Ebből következik, hogy a terroristák gondolkozásával ellenkező mentalitás leszerelése arra való, hogy ellentétes társadalmi cselekmények ne keletkezhessenek, s minden a rémuralom irányában s csatornájában peregjen le. Miután a terror nem diskurzive s ér teleinszerül eg és meggyőzéssel akar célt érni, mint az izgatás, hanem impulzive, rohamosan és hirtelenében; az ellenkező meggyőződéseket nem a logika, hanem a brutális erő segélyével akarja meghódítani, ez okból a meggyőződések, hiedelmek s akaratfolyaraatnak pszichikái, természetes jellegével mitsem törődik, nem vet számot az egyéniség érvényesülésével, törekvéseivel s vágyaival; ellenkezőleg ezeket az élettani s lélektani folyamatokat akarja elnémítani ós megfojtani meg akarja az emberben az erkölcsi egyéniséget ölni, s ugy akarja más nézetű embertársait felhasználni, mint ahogy a civilizált ember a háziálla tokát felhasználja: nem tür ellentétes mozdulatot, cselekvést, gondolatot, érzelmet, vágyat, akaratot; s ha ilyenre bukkan. ;:zt mint ellenforradalmárt az egyén fizikai életével egyetemben megsemmisíti. Aki az ember erkölcsi egyéniségét, — individuális természetes törekvéseit, érvényesülési vágyait csak némileg1- is ismeri, az előtt érthető lesz. hogy az ember erkölcsi egyénisége le nem szerelhető, meg nem bénítható sem izgatás, sem •zuggesztio révén, mert vágyaink s erkölcsi egyéniségünk nem egyebek,^ mint szervezetünk természetes funkcionális megnyilvánulása; szervezetünk pedig mindig fellázad, ha a külső befolyás azt erőszakkal le akarja törni. Mentalitásunk renclkivül simulékony ós alkalmazkodásra képes ugyan, de csak addig, mig a befogadásra szánt külső pszichikai hatás többé-kevésbbé harmóniában áll mentalitásunkkal. Ha azzal y.öges ellentétben van, képtelen azt befogadni; aminthogy az olaj^sem vegyül a vizzel, ép ugy nem asszimilálódhatnak ellentétes tudattartalmak sem. Következéskép, aki embertársai-