Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 8. szám - A magyar büntetőjog tankönyve. Irta: dr. Angyal Pál egyetemi tanár. Első kötet. II. füzet. Athenaeum. 1920. Ára 50 K. Vargha Ferenc kuriai tanácselnök

511 dát, akár egy bizonyos összeget, avagy megszabott járulékot minden egyes eladott példány után. Ha a szerződés valamely munkának több kiadásáról intézkedik, de nincs meghatározva benne a kiadások száma, amelyeknek teljesitése után a szerződésnek meg kell szűnnie, a kiadónak ezt joga van bármely kiadás után megszüntetni, mig a szerző csak akkor mentesülhet a további szerződéses kötelezettség alól, ha a kiadó részéről még semmi költség nem merült fel egy vuj kiadás előkészitésével. Mihelyt a kiadó egy ujabb kiadáshoz bármily beruházásokat eszközölt, a szerződés egyoldalulag meg nem szüntethető. A kiadás alá kerülő mű árának a meghatározása az angol jogban — ugy, mint nálunk is — rendszerint a kiadó jogai közé tartozik. Az angol jogi gyakorlat szerint abban az esetben, ha a létrejött szerződés értelmében a kiadó a mű kizárólagos tulajdonjogát megszerezvén, a kiadással járó összes költségeket viseli: a mű árát is ő szabja meg. Feltéve természetesen, hogy a szerződésben a felek ettől eltérő megállapodást nem létesítettek, — amit a mi kereskedelmi törvényünknek 530. §-a akként határoz meg, hogy a példányok számát és az egyes példányok árát ha az iránt a felek közt megállapodás nem történt, a kiadó a saját belátása szerint határozza meg, de nem áll jogában olyan túlságos árt szabni, mely a munka kelendőségének árthatna. Ha a szerző egy szorosan meghatározott munka Írására van kötelezve és ő a kéziratot a szerződésileg megállapított minőségben és kellő időben át nem adja: a kiadó a késedelemből eredő kárának megtérítése iránti igényét érvényesítheti a bíróság előtt, de ez utóbbi nem kényszeritheti a szerzőt a szerződés teljesítésére. Eltérően kereskedelmi törvényünk 516. §-ától, mely szerint a kiadó a kár megtérítése mellett a szerződés teljesítését is követelheti. Ha a szerződésben nincs külön kikötés arra nézve, hogy az igért munka valamennyi kiadására kizárólag a szerződő kiadónak van joga: a szerző nincs elzárva attól a jogától, hogy a munkának egy második, •ragy további kiadására nézve egy másik kiadóval léphessen szerződéses viszonyba. A magyar K. T. 522. §-ának ide vonatkozó megegyező álláspontja az, hogy kétség esetében a szerződés a munkának csak egyszeri kiadására ad jogosítványt. Ha a szerződés ugy szól, hogy a kiadó köteles az iró cikkét vagy valamely más irodalmi művét egy külön meghatározott folyóiratban tenni közzé s időközben ez a megjelölt folyóirat megszűnik; az a körülmény, hogy a kiadó a dolgozatot egy másik folyóiratban vagy önálló könyv alakjában jelentette meg: részéről az angol jog szerint nem tekinthető a szerződés szabályszerű teljesítésének, hanem szerzőnek jogában áll a nem teljesítés miatt kártérítést követelnie. Az angol joggyakorlat szerint olyan esetben, mikor a szerző — minden külön előzetes szerződés vagy megállapodás nélkül — önként abban a reményben ad át egy irodalmi müvet a szerkesztőnek, hogy ez azt közlésre el fogja fogadni, ilyen elfogadásra következtethető körülmények azonban nem forognak fenn: — a szerkesztő, akinek joga és kötelessége is egybeolvad a kiadóéval — nem felelős a kéziratnak biztos megőrzéseért, s amennyiben egy ilyen kézirat a szerkesztőnél történetesen elvész, a szerző annak értékét, illetőleg tiszteletdiját nem követelheti. A szerkesztő felelősségét azonban az angol bíróságok már megállapítják olyankor, ha egy iró a kézirat beküldésekor — el nem fogadás esetére — annak visszaküldését kérte s a szerkesztő a kéziratot ennek ellenére viszszatartja, vagy ezt a saját céljaira bárminő módon is felhasználja. Az angol judikaturának megállapítása szerint egy hirlap tulajdonosa és a hírlapíró közötti jogviszony teljesen megfelel a munkaadó és munkás közötti jogviszonynak. Az a hírlapíró, aki valamely időszaki lapnál rendszeresen egy nom de plume alatt dolgozik; amely a nagyközönség tudatában már azonossá vált az illető iró munkájával: ezt az