Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - Kik alkossák meg és minek a szemmeltartásával a magyar magánjogot?

IS vagyok azonban, mert tapasztaltam, hogy a társadalom minden rétegében és osztályában a felelősségérzet, a lelkiismeretesség meggyöngült. Végső sorban talán annak a káros következménye ez, hogy erkölcsi felfogásunk, erkölcsi értékeléseink ijesztő mértékben meglazultak. Ez a magánjogban is érezteti hatását. Ugy kell felépíteni a jövő magánjogát, hogy a felelősségérzet ugy a családi vonatkozásokban, mint a vagyoni téren megerősödjön. A szószegésnek, a szerződéshez való hűtlenségnek, — még ha a sztrájk köpönyegét is ölti magára, — a károkozásnak, a családi élet könnyelmii megzavarásának súlyosabb következményei legyenek, mint aminőket az u. n. liberális felfogás megállapított. Másfelől gyökerében kell elvágni az embertárs kizsákmányolásának a lehetőségét s az anyagilag vagy lelkileg szegényét hathatós védelemben kell részesíteni. A magánjogi ügyletek megtámadhatásának körét ki kell terjeszteni. Igaz, hogy a tévedés s ennek jogilag figyelembe vehető menthetősége, a fenforgó gazdasági vagy jogi tudatlanság, tájékozatlanság alapján is megállapítható, a bíróságok azonban ezt szűken alkalmazzák. A szorult helyzet, és a könnyelműség állapota sincs kellően figyelembe véve. Mindez különösen a felelősségérzetre való tekintettel volna szabályozandó, mert elvégre is kell, hogy a kötelességérzet és a felelősségérzet legyen az élet minden viszonyának, tehát a jognak is alapja és vezetője. Mert az élet nagyon nagy és nagyon komoly jelenség, a jog pedig az élet védelmére van hivatva, jelentősége tehát nem lehet kisebb, mint az életé. Aki megsértette, megölte a jogot, megsértette, megölte az életet is. Jog nélkül nem élhetünk, erkölcsi és jogi szabályozók nélkül elpusztulunk. Végére hagytam a magántulajdon intézményét. Maga Menger is meg volt győződve, hogy a mai jogrend „naturwüchsiges Recht" és hogy „Das Eigentum ist ein ewiger Begriff". Természetes és örök — tehát szükséges és igazolt. A természet ellen vét, aki megtámadja. Nemcsak az ingókra, a szellemi termékre, hanem a földre is vonatkozik. Az ember lelkében, természetében mélyen gyökerezik a föld magántulajdona. Ezért évezredeken át volt — és időtlen időkig lesz is képes iennállani és kell is azt fentartani. A magánjog fejlődését e részben sem szabad destruktív mederbe terelni. Mintha hallanám a „sötét reakció'.' vádját. Ez a vád anynyiban igazolt, amennyiben minden változás, tehát a jobbraí'ordulás is, nem más, mint reakció. A test is csak reagál a betegséggel szemben, amikor sorsa gyógyulásra fordul. A lelki és a társadalmi betegséggel szemben is reagálni kell, ha meggyógyulni kívánunk. Az ilyen reakció, a jobbrafordulás emberi értékünknek a bizonyítéka. A reakció vádját tehát el lehet vi-