Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 1. szám - A királyválasztás joga

11 tény, körülmény, vagy esemény, nevezetesen, az, ami most már nemcsak tényleg, hanem belső államjogilag, sőt nemzetközi elfogadás (békeszerződés) folytán jórészt nemzetközi jogilag is befejezett, perfekt, t. i. az osztrák császárságnak, a velünk kapcsolatos Ausztriának megszűnése, eltűnése. Hogy mindjárt a dologra „in medias res" térjek, van olyan és pedig szinte uralkodónak látszó jogi felfogás, mely szerint az 1723. I., EL, III. t.-cikk és az 1867. XII. t.-cikknek arra visszanyúló rendelkezései a dualisztikus kapcsolat teljes tönkremenetele folytán elveszítették hatályukat, ahogy kifejezik, az egész pragmatika sanctio megdőlt, s ezzel együtt a Habsburg leányágok trónöröklési joga, valamint az egész 67-es dualizmus és közösség elenyészett. Már most azonban a Habsburgok jogának megszűntét némelyek csak a szorosan vett örökösödési igényekre vallják és egyben érintetelenül fennállónak, fenn maradottnak tekintik a már trónra is jutott és királylyá meg is koronázott IV. Károly királyi méltóságát és magyar királyi hatalmát, vagyis olykép disztingválnak, hogy a virtuális jogok elenyésztek, de a már aktuálissá vált jog maradt, vagyis a trónon még IV. Károly ül és csakis egy jogszerű formájú kétségtelen lemondása, vagy a halála foszthatná meg öt koronájától ; addig mig ez nem következik el, a királyi széket üresnek nyilvánitani egyenes detronizálás volna. A másik felfogás szerint, mely t. i. a trónt máris megüresedettnek vallja, természetesen nincs az kizárva (jogilag), hogy IV. Károly, országgyűlési külön határozattal, mondjuk uj megválasztással ismét Magyarország királyává tétessék és koronáztassék. Az utóbbit illetőleg az országgyűlés nincs elzárva attól, hogy a koronázás megismétlésétől valamely deklarációval eltekinthessen. Hiszen a szuverénitás teljességét biró királyválasztó országgyűlés mindent megtehet, mert országos határozata már törvényerejű^^' A pragmatica sanctio helyes értelmezésétől függ a helyes válasz. A magyar pragmatica sanctio törvényeit kell racionálisan magyarázni, ámde jól megértsük a ratio is vitássá lehet. Az 1723. II. t.-cikk kifejezetten csak arról az esetéről vagy eshetőségéről szól a nemzet királyválasztó joga feléledésének, hogy ha a jogosított három leányág kihalna, vagyis ez ágakon nem találtatnék már öröklésre képes leszármazó. Az idézett cikkely 11. §-a azt mondja : „És csupán a nevezett ágak mindenképpeni kih után értendőnek tartják, hogy á királyok választásában és koronázásápan a karok és rendek ősrégi és helybenhagyott szokásaiknak és szabadalmuknak helye leend." Egyes jogosultakra a jog más okból is megszünhetik. A „communis opinio" az 1867. XII. t.-cikkre való támaszkodással is azt vallja, hogy a trónra való jogot és pedig