Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

138 szik; mig az, akit utánoznak, gyakran tudja s akarja is, hogy utánozzák, igy izgatásnál az agilálor, politikai téren a szónok, bírói tanácskozásnál az előadó. Igen sokszor azonban, főleg tudományos utánzásnál a feltaláló vagy tudós nem is sejti, hogy ki utánozza, ki veszi át s ki követi gondolatait. Közvetlen kapcsolat tehát ilyen esetben hiányzik. Bizonyos azonban, hogy a legtöbb esetben akarja, vagy legalább is szivesen veszi a tudomány embere, ha eszméit, melyeknek igazságáról meg van győződve, mások utánozzák, hogy igy az igazság embertársai közt épp ugy terjedjen, mint ahogy a tó mozdulatlan felületén terjednek a hullámgyürük a vizbe dobott kő nyomán. Az utánzásnak tehát ugy logikai, mint psychológiai ismérve az, hogy az utánzó kisebb-nagyobb élességgel s világossággal tudja, hogy nem spontán cselekszik, hanem mások értelmi vagy érzelmi nyomán jár. Tarde1 nem tesz különbséget a tudatos és tudat nélküli utánzás közt s azt mondja, hogy : „Sok utánzás tudat és akarat nélküli elejétől fogva; ilyen beszédnél a hangsúlyozás, a modor, azoknak az eszméknek s érzelmeknek utánzása, melyek körében az ember él". — Szociális szempontból igaza lehet, hogy e megkülönböztetésnek gyakorlati jelentősége nincs; lélektani és etikai szempontból azonban igen fontos gyakorlati jelentőséget füz e megkülönböztetéshez Marion2 és Vígoarouxs kik a tudanélküli utánzást kontágiumnak, szellemi ragályozásnak nevezik. Itt sem az utánzó, sem akit utánoznak, nem akarja, tehát nem is tudja az utánzást. Igy keletkezhetik tudat nélkül a plágium, különösen, aki sokat olvas; egy gondolata támad, azt hiszi, hogy az az ö saját szellemi terméke, pedig mástól olvasott eszmének felelevenedése az; nem saját assiociációjának alkotása, hanem tudat nélküli reprodukció. Igy jön létre a kriminalitásra igen fontos kontágium. Erkölcstelen környezetben való állandó tartózkodás még a felnőtt, de hajlékony jellemű embert is megtántoritja, anélkül, hogy tudna róla, odasülyed, ahol romlott cimborái vannak. Fiatalkorúaknál pedig az erkölcsi kontágium veszélye épp oly nagy, mint epidemikus betegeknél a ragályozásé. A környezet nem tudja s nem akarja a ragályt terjeszteni, de az terjed, mert a hajlékony jellemű ember s a gyermek olyan, mint a puha viasz, mely mindig a mintához simul, amelyikbe helyezik; mert a gyönge jellemű ember idegsejtjeiben az erkölcsi érzések gyengén, felületesen vannak organizalva ; gyermekeknél pedig az idegsejtek még fejlcl1 Lois (fcí rimitation. 209. 2 De la solidíu'ité morált-. 197. n La cont ágion mentale. 7 s k. 1.