Magyar jogi szemle, 1920 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1920 / 3. szám - Az izgatás psychologiája

136 Az izgatás psychologiája. Irta: Vargha Ferenc, curiai tanácselnök. 11. Az izgatás lelki elemei. Ha azt kérdeznők a laikustól, hogy mi az izgatás, válasz előtt önkénytelenül is tapasztalatai tárházába markolna, hogy onnan érézkelhető példát keressen a fogalom meghatározásához. Bizonyára felmerülne előtte a régi világból a kortes, ujabbi időkből pedig a szocialista agitátor alakja s ezek működése nyomán igyekeznék az izgatás lényegét meghatározni. A büntetőjogász már szűkebb körben mozog s kizárólag büntetőjogi vonatkozásokat tart szem előtt, igy pl. Angyal tankönyvében azt olvassuk, hogy „Izgatás a gondolatnak minden oly természetű nyilvános közlése, mely alkalmas arra, hogy mások büntetendő cselekmény elkövetésére indíttassanak, vagy az uralkodó állami és társadalmi rend ellen felingereltessenek". (Tankönyv II. 68.) Büntetőjogi szempontból kétségtelenül helyes és találó ez a meghatározás, de egyrészt szükkörü és csak a büntetőjogra alkalmazható, holott — mint láttuk, az ember szellemi életében s a társadalmi intézmények keletkezésénéi és fejlődésénél lépten-nyomon találkozunk az izgatással; másrészt, psychológiai szempontból is szük körben mozog, mert az izgatás igen komplex psychicai folyamat, s pedig ugy az izgatóknál, mint a felizgatoltaknál s abban, amint látni fogjuk, az ember szellemi életének mindhárom megnyilvánulása, t i. az értelmi, érzelmi s akarati szellemi funkció feltalálható ; s pedig a legkülönbözőbb minőségben s erősségi fokban. Habár tehát szellemi életünk három megnyilvánulási formája mindig együttesen működésben van az izgatásnál, mégis behatóbb vizsgálódás arról fog majd minket meggyőzni, hogy éppen a büntetőjogi irók által fontosnak tartott „gondolat", vagyis értelmi elem rendesen leggyöngébb abban s az izgatás fejlődésének s kibontakozásának első szakában az érzelmek, a második sza: kában pedig az akarat s akarati tevékenység viszi a szerepet Már az izgatás elnevezése felvilágosit arról, hogy az nem jogi, hanem pszichikai fogalom; annak lényegéről léhát csakis a psychológia nyújthat felvilágosítást. Ugyancsak az izgatás kifejezés meggyőz arról, hogy itt nem spontán szellemi működésről, hanem szellemközi, intermentális hatásokról van szó, s igy joggal fölvethető a kérdés, hogy az izgatás nem sorozható-e be az utánzásba, a kontágiumba, vagy a suggesztióba. Esetleg nem e három elem összetételéből keletkezik-e az? Előre jel/etu, hogy a szellemi kölcsönhatások elemzése ez utóbbi feltevést erősiti meg. E konklúzió felállítása előtt azonban tisztánlátás