Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

6 vatástudat teljessége volt meg. Ez. adott egyéniségének mással össze nem mérhető különleges sajátosságot és felbecsülhetetlen értéket. A bírói hivatás szerelmesének vallomásaként hangzottak el a kir. Kúria elnöki székének elfoglalásakor tartott székfoglaló beszédében a következő szavai: ..Saját erőim fokozódását csakis az igazságszolgáltatás ügye iránt való őszinte lelkesedésemtől várhatom, én ugyanis ezt a mi tövises, de gyönyörű bírói pályánkat mindenekfölött szeretem. Szerettem már akkor is. amikor közel négy évtized előtt mint joggyakornok a kassai kir. törvényszék érdemes elnökt kezébe az első hivatali esküt letettem s a fiatal bíró jelöltnek e/ a mély vonzalma a jogszolgáltatás iránt az azóta eltelt évek és évtizedek alatt nem csökkent. Sőt, mint a kedvező talajból kisarjadzott élő fa törzse, folytonosan izmosodott, gyarapodott következetesen a hivatásszeretetnek egy-egy újabb évgyűrűjével." A hivatástudatból következő vissza-visszatérő gondolata, alapelvként kikristályosodott tétele, hogy a bírói hivatás, az igazságszolgáltatás nem azonos más közhivatallal. Amint a budapesti kir. törvényszék elnöki székének elfoglalásakor mondja: „Az igazságszolgáltatás az általános kultúra fejlődésével együtthaladásra hivatott megnyilatkozása az állami életnek." Egyéb közszolgálatban működő közhivatalnok a fölé- és alárendeltség viszonyának megfelelően a főnök meghagyása, vagy az egyéb hivatali utsítások szerint látja el a neki kiosztott ügy-, feladat- vagy munkakört. A bíró az államhatalomnak, az igazságszolgáltatási hatalomnak egy-egy reá bízott, neki átengedett részét gyakorolja minden utasítástól, minden felsőbbségtől függetlenül, egyedül a törvény parancsa szerint, tárgyilagosan. A bírói hivatásnak ebből a különbözőségéből folyik a külön bírói státus szükségessége. ,,Meg kell óvni bíróságainkat — mondja a budapesti kir. ítélőtáblának 200 éves jubileuma alkalmából tartott teljes ülésében elmondott beszédében — az állami élet fejlődésével és a bürokratizmus túltengésével járó attól a veszedelemtől, amely a tömegvonzás és nyomás erejénél fogva a nagy közös hivatalnoki szervezetbe való beolvasztással és lesüllyesztéssel s ezzel közjogi különállásuk elhomályosításával s korábbi kiemelkedő helyzetük megsemmisítésével fenyegeti a bírói testületeket. A bírói függetlenség és tekintély feltétlen lejáratására vezetne, ha a jogeszme uralmáról való gondoskodás a százados tradíciók félretételével egy kis- és középhivatalnokokból álló vérszegény testület gyenge kezeibe siklanék át." Juhász Andor szemében a bírói hivatást nemcsak az állami és társadalmi életben neki jutó nagy jelentőség és a bírói állás megkülönböztetett közjogi helyzete emeli ki. hanem a bírói, az igazságszolgáltatási munkának mint szellemi munkának a maga-