Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

4 iparosnak a családi élet a munka leghatalmasabb motora, a szeretetben, a megpihenésben, a magaalkotta kis világban meg-megújuló élet- és munkakedv kiapadhatatlan forrása. Azok, akik az emberiség jövendő boldogulását tisztán az értelemre támaszkodva kieszelt újszerű társadalmi berendezkedésekben keresik, okosabban tennék, ha szűkebbre vonnák látókörüket, hogy észrevegyék azt, ami közel van, amit Isten teremtett az emberi társadalom alapjául, a családot és azt nemcsak a katonát és munkást ontó jelentősége, hanem erkölcsi tartalma szerint is értékelnék. Juhász Andor édesatyjának, Abaúj-Torna vármegye tiszti főügyészének egyik nyilvánosságra jutott levele betekintést enged abba a családi életbe, amely Juhász Andor egyéniségét formálta. Az 1877. évi február hó 26. napján írta ezt a levelet Budapestről, ahol akkor mint országgyűlési képviselő időzött, Andor fiának Kassára. „Névnapod alkalmából — írja — fogadd édesatyád kézszorítását, ki neked teljes szivéből kíván szerencsés előmenetelt és boldogságot. Az ember fiatalságában teszi le jövendőjének alapját, ez a szabály általános, de különösen egy szegény fiatalemberre feltétlenül kötelező; ha az alap rossz, vagy gyenge, arra nagy s állandó épületet emelni nem lehet, ilyen az ember sorsa is. Vesd meg tehát jövendődnek alapját s míveld lelkedet és szivedet, s gyarapítsd ismereteidet, mert amit most elmulasztanál, azt többé soha helyre nem pótolhatod." Az akkor tizenhárom éves Juhász Andornak azonban nemcsak maga iránt, hanem mások iránt is vannak kötelességei.. Segítenie kell öccsét a tanulásban, fel kell ügyelnie a koratavaszi kerti munkákra, be kell számolnia levélben édesatyjának az ottani dolgokról: ,,Irj nekem — kapja az utasítást — sorban minden gyermekről, hogy viselik magukat, hogy tanulnak, mivel töltik szabadidejüket, Mariska zongorázik-e, hogy megy a francia, etc, etc." A gondtalan, de az életre komolyan előkészítő, kötelességtudásra nevelő gyermekkor emléke és abban a szülőknek a gyermeki szeretet és tisztelet fényében ragyogó képe, a szülőföld, az iskola és az ifjúság emléke Juhász Andor egyéniségének egyik legerőteljesebb meghatározója. Közvetlenül a családi otthonból lépett a hivatali pályára. Az 1887. évben joggyakornokká nevezték ki a kassai kir. törvényszékhez, az 1892. évben királyi albíró lett a miskolci kir. járásbíróságnál, a rákövetkező évben berendelték tanácsjegyzőnek a kassai kir. ítélőtáblához, az 1895. évben ugyancsak Kassán kir. törvényszéki bíró lett, az 1898. évben a kassai kir. ítélőtábla elnöki titkárává, az 1901. évben ugyancsak a kassai kir. ítélőtábla bírájává nevezték ki; öt év múlva kisegítő bírónak rendelték be a kir. Kúriához, az 1911. évben a budapesti kir. törvényszék, az 1915. évben a budapesti kir. ítélőtábla, az 1925. évben a kir. Kúria elnöke lett. Ebből a legmagasabb bírói székből vonult nyugalomba az 1934. év nyarán, hetvenedik életéve betöltésének