Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

22 fogadó házba további ápolás végett. A felebaráti szeretetnek ez az eszményi mintája, minden helyes erkölcsi felfogású emberre nézve a legmagasabb, valódi isteni parnncs. Nem azt mondja-e az Üdvözítő a példázat befejezéséül az őt kísérteni akaró csalafinta törvénytudónak: Eredj el és te is hasonlóképen cselekedjél. Ezt a krisztusi parancsot fogadták meg mindjárt a kereszténység első századaiban azok a jólelkű hívők, akik szivük sugallatára elkezdték a börtönökbe hurcolt, kivégzésre szánt hitsorsosaik látogatását, nyomorúságos helyzetük enyhítését, vagy legalább lelki vigasztalásukat. De aztán csakhamar intézményesen is kialakul a fogolylátogatás, midőn a diakónusokat és diakonisszákat bízzák meg ezzel a feladattal. Majd a 325-ben tartott nicaeai zsinat ,,procuratores pauperum" névvel külön tisztséget szervez erre a célra. Ez a „szegények gondozója" a mai pártfogó tisztviselő előképe. . A krisztusi gondolat, a bajbajutott embertársunk szeretetteljes gyámolítása vezették rá a későbbi századokban is a gyakorlatias észjárású emberbarátokat arra, hogy a bűnelkövetőket büntetésük tartama alatt és ha az nem halálra szólt^ annak kitöltése után keresztényi kötelességünk vigasztalni és segíteni, hogy újból a bűn útjára ne tévedjenek. Sajnos, hosszú századokon át, mindig csak egynéhány vallásos, vagy idealisztikus lélek volt, aki ezt a nagy parancsolatot megértette és gyakorlatilag is megvalósította. • Ha a századokat átugró mérföldes csizmákkal lépünk át a közép és az újkor századain, mint korukat megelőző, kivételesen emelkedett szellemek tűnnek fel előttünk: Cyprián, a karthátgói püspök (250. körül), aki a diakónusoknak kötelességükké teszi, hogy a foglyokra gondot viseljenek s őket bíztatás és a szentírás olvasása által erősítsék —, Honorius császár, aki elrendelte, hogy a bíró minden vasárnap szálljon le a börtönökbe, kérdezze ki a rabokat, hogy megkapnak-e mindent, ami őket megilleti s a papokat és püspököket is utasítja, hogy a rabokat hetenként kétszer meglátogassák és vigasztalják. Az 549-ben tartott Orleansi Concilium, mely kötelezi az archidiakonokat a a foglyok látogatására, majd a XIII. században Szép Fülöp francia király, aki 1298-ban elrendeli a foglyok látogatását. (L. mindezeket: Pulszky-Tauffer: A börtönügy múltja stb. 1867. 37—39.) Az újkor elején egyes pápák és más egyházi férfiak sok helyen alapítanak különböző Congregaciókat, szerzetrendeket, melyek a fogházmissziót gyakorolják. így VIII. Ince pápa alapítja 1487-ben az Irgalmasság Társulatát, mely a halálraítéltek lelki vigasztalásával foglalkozzék —, Collier János jezsuita páter pedig „Della Piéta dei Carceri" nevű testvéri társaságot hoz