Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1943 (11. évfolyam, 40-41. szám)

1943 / 40-41. szám

14 egyenes egyéniségéhez tartozó vonás. Már korábban említettéin bátor állásfoglalását a jogászi közvéleménnyel szemben Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének ügyével kapcsolatban. Említettem nem minden kockázat nélküli állásfoglalását az 1918. év során*a választójogi radikális felfogás ellen. A húszas években, akkor, amikor a politikai demagógia nem egyszer kedvezőtlen hangulatot teremlett a bíróság politikamentes tárgyilagos ítélkezése ellen, rendkívül bátor megnyilatkozásaiban állótt a bírói függetlenség védelme mellé. Említettem azt is, hogy a valorizációs törvényjavaslat során élesen fordult azok ellen, akik az államkincstár tartozásainak valorizációját követelték. Érdekes és megemlítésre méltó, hogy ugyanez alkalommal a politikai állásfoglalásoktól mindig mereven elzárkózó Juhász Andor bizonyára igazságérzetének ellenállhatatlan kényszere alatt az igazságtalanul megnyilvánuló politikai véleményekkel szemben védelmébe vette az akkori kormányzatot a következő kijelentésében: „És ha van olyan kormányunk, amelynek — amint hallottuk — egyrészről túl liberális, másrészről túl reakciós irányzatot vetnek a szemére, de azt az egy érdemét mindenkinek el kell ismernie, hogy ezt a kifosztott, darabokra szaggatott országot a pénzügyi és külpolitikai inferioritásnak abból a szégyenletes mélységéből, amelyre igazán csak pirulva gondolhat az ember, esztendőknek megfeszített munkásságával, miközben a nemzeti egység erőforrásaiból sohasem meríthetett, a pénzügyi egyensúlyának és a külső megítélésnek magaslatára emelte." Juhász Andornak a tudomány és a gyakorlati élet viszonyáról vallott felfogása, valamint szellemi és lelkialkatának gyakorlati iránya nem jelenti azt, hogy Juhász Andor szellemvilága pusztán pragmatikus, ökonomikus és empirikus lett volna, vagyis hogy képzeteinek és ítéleteinek megalkotásában a körülötte zajló élet jelenségeihez való hozzásímulás vezette volna, hogy az igazságokat a gyakorlati haszon szempontjából értékelte volna és hogy a módszert illetően az lett volna a felfogása, hogy az igazságok megismeréséhez csak a tapasztalat útján lehet eljutni. Ezt a feltevést megcáfolják Juhász Andornak azok a megnyilatkozásai, amelyekből megállapítható, hogy legmagasabbrendű értékeknek a tiszta szellemi és erkölcsi értékeket tekintette és hogy a nemzeteket is kultúrájuk szerint értékelte. A kultúra körébe tartozik a jog is, a jog értékét pedig az abszolutumhoz való viszonyában erkölcsi tartalma, a nemzethez való viszonyában pedig nemzeti jellege, tehát ,,a priori" értékek szabják meg. Juhász Andor lelki és szellemi alkatának, életének, élete munkájának szemlélete megerősíti azt a megállapítást, hogy Juhász Andor egyéniségét a bírói hivatástudat Jiatározza meg. Ez a megállapítás távolról sem jelenti azt, hogy Juhász Andor egyénisége egyoldalú volt. Ezt a következtetést már csak az is