Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A magyar szerzetek jogi helyzete. [Előadás a Magyar Jogászegylet egyházi jogi szakosztályának 1942. évi május 19. napján tartott ülésén]

22 lisnak, mint a későbbi kolduló és egyéb rendek és más szerzetek tartományi és egyetemes főnökének. De a magyar monasztikus rendek a történeti fejlődésből kifolyólag sokkal szorosabban vannak egyesítve, mint a külföldiek. Jelző nélkül való kongregáció tehát az egyszerű fogadalmas szerzet; monasztikus kongregáció pedig több egyesített apátság vagy prépostság. A rendek a püspöki joghatóságból bizonyos kivételekkel ki vannak véve, azaz exemtek, a kongregációknak csak kivételesen van meg ez a kiváltságuk. Pápai jog alá tartozó szerzet az, amely az ap. Szentszéktől vagy már jóváhagyást vagy legalább dicséretet nyert: az a szerzet pedig, amely a megyés főpásztortól jóváhagyva római dicséretet még nem kapott, egyházmegyei jog alá tartozó szerzet, akár még csak egy. akár már több háza van és akár több egyházmegyében terjedt is el. Ezek után lássuk a jogi helyzetet. I. 1. A meghonosítás. A régi rendeket jórészt maguk az Árpádházi királyok és rokonaik telepítették hazánkba és az állam részéről való bevevésükre, jogi személyiségük külön elismerésére akkor nem gondolt senki sem. Az egyházjog szerint ez most sem szükséges. Később azonban, midőn hazánk több felekezetre és több részre oszlott és a jezsuitákat Erdélyből is kétszer elűzték és a kir. Magyarországon is a felkelések idején vagy elűzték, vagy zavarták őket, az 1687. évi XX. te, majd az 1715. évi LXXV. tc. és az 1723. évi LXV. tc. a bevett szerzetek közé sorozta birtokjoggal és az országgyűlésre is meghívták. Az 1715. évi GII. tc. 1. §-a kamaldóliakat. trinitáriusokat és a piaristákat is befogadta, de a 3. §. szerint új szerzet meghonosítása és új szerzetesház létesítése nem történhetik királyi engedély nélkül. Ezután az 1723. évi XCVI. tc. a vöröscsillagkeresztes istápolyos rendet, a kapucinusokat, irgalmasokat, szervitákat, a sarus és sarutlan kármelitákat, a pálosokat és az orsolyitákat Magyarországba és kapcsolt részeibe befogadta. Hasonlóképen az 1729. évi L. tc. az ágostonrendi remetéket, az 1741. évi LXV. tc. a domonkosokat, az 1765. évi XLII. tc. a Szt. Erzsébetről revezett ferencrendi nővéreket, az 1765. évi XLIII. tc. a Miasszonyunkról nevezett ágostonrendi kanonissákat vette be. Az ú. n. tanítórendeket a II. József-féle feloszlatás után maga I. Ferenc király állította vissza jogaikkal együtt. És miután a jászóiak Trianon folytán összes házaikból kiszorultak,