Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - Történelmi alkotmányunk és a kormányzóhelyettesről szóló 1942. évi II. törvénycikk. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának 1942. évi április 28. napján tartott ülésén]

18 gyar jogalkotó géniusz önálló alkotása. Hogy ez az intézmény csak alapelveiben támaszkodhatik a történelmi alkotmányunk nyújtotta praecedensekre, de nem egyszersmind külső alkatában is, ez csak annyit jelent, hogy történelmünk nem ismer még egy Trianon-t és még egy Horthy Miklóst. Az 1918—19-iki összeomlás nemcsak az ország integritását, hanem a nemzet belső szabadságát is — mindannyian éreztük, hogy csak rövid időre — maga alá temette. Az államhatalmai új életre kellett kelteni. A nemzet életereje fegyveres erőt teremt s az állam élére ennek a fegyveres erőnek a fővezére kerül. S e fővezér mikor államfővé lesz, csupán az államfői funkciót gyakorolja és maga működik közre abban, hogy a törvényhozó, a kormányzati, a végrehajtó és a bírói hatalom azoknak a szerveknek legyen ismét a funkciója, amelyekre ezt egy ezeréves alkotmányos fejlődés ruházta. S most a felelős parlamenti kormány tanácsára egy olyan kormányzóhelyettesi intézmény kialakításához is államfői hozzájárulását adta, mely mellett még az olyan funkcióiban való helyettesítést is csak a nemzet választottjára bízhatja, melyekre nézve a királyi hatalomnak az a része, mely törvényeink szerint a kormányzót illeti, a helyettesítés tekintetében ilyen korlátozást nem ismert. A király, ki pl. a végrehajtóhatalmat az 1848. évi III. tc. 6. §-ának értelmében általában véve kizárólag csak a m. kir. minisztérium által gyakorolja, valamely nem kizárólag személyes jogának gyakorlását, ha az nem volt valamely más szerv, pl. a miniszterek törvényes hatáskörébe sem utalva, az alkotmányos életben kialakult gyakorlat szerint bizonyos kivételes esetekben, így pl. az országgyűlés megnyitásánál, vagy új kormány alakításának előkészítésénél, a magyar honosok közül tetszése szerint — bár a felelős kormányrendszer mellett természetesen a kormány felelőssége mellett — választott személyre bízhatta, kit alkotmányos gyakorlatunk egy ősrégi, de már megszűnt perjogi intézményünk nevének felhasználásával, Homo Regius-nuk nevezett. A király személye helyett esetenként így eljárt Homo Regius-okkal szemben a kormányzóhelyettes nem az államfő egyoldalúan, — bár a tanácsosainak alkotmányos felelőssége mellett, — létrejött tényének, hanem az egész szent koronának köszöni a tisztét. Az egész szent koronának, nemcsak akkor, ha az egykori nádorok királyhelyettesi jogkörében jár el, hanem minden egyéb vonatkozásban, tehát lényegileg olyan esetekben is, amelyekben valamely természete szerint csupán homo regius-i megbízatást teljesítve, mint Homo Gubernatorius — a Homo Regius mintájára formált terminus technicus-ként használva ezt a szót — szerepel. Ha a kormányzóhelyettesi intézmény praecedens nélkül is