Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám

Vitéz nagybányai HORTHY ISTVÁN Hazánk legmagasztosabb nemzeti ünnepén, Szent István napján rendítette meg minden magyar szívét a .megdöbbentő hír Magyarország kormányzóhelyettesének hősi haláláról. Fájdalmas gyász borult a nemzetre, mert hitünk erőteljes oszlopa dőlt ki Vele, bizakodó reménységünket vesztettük el Vele s mert Iránta égő szeretetünk lángja szűnt meg lobogni. Horthy Istvánhoz fűzött minden érzésünk; Hozzá, mert tűz volt, mely melegített, fény volt, mely világított és szeretet vol, mely magához ölelt valamennyiünket. Életében vezetett, irányított búzdított, lelkesített s halálával örök példájá mintázta meg a hazájáért minden áldozatra kész, a hont életénél többre értékelő igazi férfiúnak, nemesveretű igaz magyarnak. A Magyar Jogászegylet különösen a magas közjogi méltóság elhivatott és sokat igérő hordozójának elvesztését siratja és gyászolja. Fájdalmunk szinte mérhetetlen, de bármily mélységes, mégsem ér el a lélek aljáig, mert ott lent a mélyben a szenvedés és lelki gyötrődés közt is kihallik a vigasztaló hang. A fájdalomtól lesújtott lélek legmélyebb rétegében az isteni Gondviselés bölcs akaratában megnyugvás s a lázongó gondolatokat elnyomó bizakodás az örök Igazságban lesz úrrá. Szent István napján a nagy országalapító király kézenfogva vezette a nagy országgyarapító megdicsőült hős fiát az örök hazába. Horthy István onnan túlról továbbra is vezetőnk, irányítónk és segítőnk lesz Magyarország igazi feltámadásáért folytatott küzdelmünkben!