Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - Történelmi alkotmányunk és a kormányzóhelyettesről szóló 1942. évi II. törvénycikk. [Előadás a Magyar Jogászegylet közjogi és közigazgatási szakosztályának 1942. évi április 28. napján tartott ülésén]

13 másunkat biztosabb alapul fogadjuk el az ősmagyar államformára való következtetésekhez, mint azokat a tudomásokat, melyeket erre nézve krónikáink a szájhagyomány alapján nyújtanak nekünk s amelyeket egykorú írók is. megerősítenek. Miért fogadnók el az ősmagyar államfő hatalmának deszpotikus jellege mellel! teljes értékű bizonyítékul egykorú íróknak más népekről szóló leírásait és miért húnynók be a szemünket akkor, amikor az Árpád fejedelemmé választásáról és a vérszerződésről szóló mondákban az ősi magyar szabadságról tükröződő kép alá az egykorú Bölcs Leó császár odaírja — most ez a szó kerül a tollam hegyére — magyarázatul: Szabad ez a nép.1 Az egykori Gesammtmonarchie-eszme közjogászai csak Werbőczyről állították, hogy a magyar szabadságról való puszta ideáljait akarta valóságként feltüntetni. Mostanában a Lajtán innen is vannak, kik nemcsak az Árpád-fejedelmekben, de az Árpádkirályokban is deszpotákat látnak. Éspedig azért látják még Szent István királyunkat is ilyen színben, mert királysága idején a magyar államhatalom elég erős volt arra, hogy az ország törvényes rendje ellen irányuló lázadást elfojtsa, a felségsértést a mai büntetőjog-rendszerekéhez hasonló szigorúsággal büntesse, és hogy a magyar nép törvényes jogszabályainak s általában az állami akaratnak az akkori idők követelte módon való végrehajtás útján is érvényt szerezzen. A királyi tanács, egyes országos gyűlések, a székesfehérvári törvénynapok történelmi tények. S ezek kétségtelenné teszik, hogy éppúgy, mint az Árpád-fejedelmek korában, az Árpád-királyok idején is, az állami akarat kialakulásának a nemzeti közvélemény is tényezője volt. S a koronás király hatalma ebben a tekintetben csak annyiban különbözött szükségképen a fejedelemétől, hogy keresztényi jellege is a szuverénitás belső korlátja, természetes határa gyanánt hatott. Hiszen a keresztény államfő hatalmának belső korlátja a kinyilatkoztatott 1 „Eszti. . . eleutheron touto to ethnosz." Bölcs Leónak ezzel a megállapításával ékesíti föl Pauler Gyula A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt c. nagy művének címlapját. (Budapest, Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia. 1893.) — „Dicsősége lesz mindig, hogy, midőn először lép be a történelembe, első ismerője és ismertetője, szabadnak, eleutheron-nak nevezi", írja nemzetünkről Marczali Henrik A magyar nemzet története c. tízkötetes millennáris emlékmű első kötetének 41. lapján. (Szerkeszti Szilágyi Sándor. Kiadja az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R. Társulat. Budapest, 1895—1898.) — Szekfü Gyula A magyar jellem történetünkben c. remek tanulmányában Hóman Bálintra is hivatkozva hirdeti: „A belső önrendelkezésben kell megtalálnunk a Bölcs Leótól meglátott szabadságszeretet értelmét." (Mi a magyar? Szerkesztette Szekfű Gyula. Magyar Szemle Társaság, Budapest, 1939. — 496. 1.)