Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1942 (10. évfolyam, 36-39. szám)

1942 / 36-37. szám - A bűnös szándék és bűnös gondatlanság értékviszonya. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1942. évi február 21. napján tartott ülésén]

7 téssel fenyegetés ritkán tartja vissza az elkövetéstől. A javító elmélet viszont legföllebb a büntetés végrehajtása során érvényesülhet. Ha a szándékos bűncselekmény inkább szimptomatikus jellegű, azaz árra enged következtetni, hogy annak elkövetője közveszélyes személy, hazai jogunk szerint a HL Bn. által meghatározott feltételek fennforgása esetében ú. n. megrögzött bűntettes, vagy az 1913 : XXI. tc. alá eső közveszélyes munkakerülő: a biztonsági elmélet adja kézre az elbánás módjait, amelyek nem a kiegyenlítést, nem is a bünhődési vágy kielégítését, hanem a társadalom közvetlen védelmét tűzik ki céljukul, mit azzal érnek el vagy közelítenek meg. hogy a közveszélyes személy előtt fizikailag zárják el a további bűnözés lehetőségét, mikor határozatlan időre dologházba utalják. A javítási elmélet itt is csak a végrehajtás során keres érvényesülést. A gondatlansággal szemben folytatott büntetőjogi küzdelem harcosai is kérdést intéznek az elméletekhez. A megtorlási elmélet egymagában nem elégít ki. mert a gondatlanság általában — mint kimutattam — kis fokú bűnösséget vetít ki. amelyre a viszonzás: az aránylag enyhe büntetés: ez azonban a társadalom-védelem szemszögéből alig hatályos. A javító-elmélet sem ígér sokat, mert a gondatlanul cselekvő a saját személyét illetően többnyire csupán intésre, figyelmeztetésre szolgál rá. mely a büntetésben testet is ölt, de ez egymagában az egyéni javítás célját igen kis mértékben szolgálja. Többet remélünk és várunk a megelőzési elméletektől és pedig nem annyira a speciális megelőzés elmélettől, mely a gondatlan bűncselekmény elkövetésének küszöbéhez érkezett személyt kívánja —• büntetés fenyegetéssel — gondatlan tevékenységének véghezvitelétől visszatartani, hanem a generális megelőzési elmélettől, mely a társadalom tagjaira általában akar hatni. Ez a reáhatás — büntetőjogi eszközökkel — két módon fejthető ki: vagy a gondatlanság útjának elzárásával, illetőleg járhatatlanná tételével, vagy a gondosság útjára reávezetéssel. Az előbbi módozat nem sok sikerrel kecsegtet, mert aki akár a maga. akár más dolgában gondatlanul szokott eljárni, annak gondatlan habitusa a legkisebb résen áttör s így a fizikai akadályteremtésnek csak akkor és ott lehet a gondatlan cselekvést kizáró hatása, amikor é^s ahol a jognak módjában van attól a cselekvéstől, amelynek elkövetése gondatlanságból eredt, a kérdéses személyt eredményesen eltiltani. Ezt a módozatot választja a törvény pl. akkor, amikor meghatározott esetekben eltilt a szakképzettséget kívánó foglalkozás gyakorlásától. Ez a mellékbüntetés nyilván nemcsak az érdemetlenség kifejezője, hanem specialiter s egyben generaliter is a megelőzés célját szolgálja.