Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)
1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]
(3 Ismétlem: az Á. R. M. szerinti semmiségi panasz s a B. P. szerinti fellebbezés csak egy ponton különböznek egymástól. Nevezetesen annyiban, hogy e perorvoslattal mennyiben támadható meg az elsőbíróság ítéletélben foglalt ténymegállapítás. Tudjuk a B. P. a ténykérdésben csak fellebbezést enged, ellenben a s. panasz köréből a ténykedést a legmerevebben kizárja. Az újabb törvények azonban sokat engednek a ténymegállapítás érhrthetetlenségének elvéből. A világháborúban érvényben volt 1915. évi gyorsított eljárásbain, továbbá az uzsorabirósági eljárásban iratellenesség és helytelen ténybeli következtetés esetében a s. panasz tárgyában eljáró felsőbíróság hozzáférhet az alsóbiróság Ítéletében megállapított tényálláshoz. Ugyanígy a II. B. N. 33. §-a is. Az Á. R. M. azonban máskép írja körül a Kúriának ide vonatkozó jogkörét. A II. B. N. s az ezzel kapcsolatban említett többi törvények rendelkezései két tekintetben különböznek az új törvény ide vonatkozó rendelkezésétől. Egyik 'különbség a perorvoslattal vált) megtámadhatóság, másik a ténykérdésben gyakorolható revízió körülírásának módjában áll. Ugyanis a II. B. N. ténykérdésben csak hivatalból enged revíziót, s a feleket elzárja attól, hogy ilyen irányban perorvoslatot érvényesítsenek. Az új törvény ily megszorítást nem tartalmaz, sőt kifejezetten kimondja, hogy az öttagú tanács Ítélete ellen ténykérdésben is van helye semmiségi panasznak a Kúriához. E résziben tehát a törvény világos és tiszta helyzetet teremt. Sokkal több gondot okozhat a gyakorlatban, és kontroverziókra adhat okot a ténykérdésben gyakorolható revíziónak az új törvényben való körülírása. A II. B. N. a tényállás tekintetében revíziót enged, ha ,,az alsóbiróság ténymegállapítása hiányos, homályos vagy az iratok tartalmával ellentétben van vagy helytelen ténybeli következtetéssel történt". Ezzel szemben az Á. R. M. szerint a ténykérdésben a miatt van semmiségi panasznak helye, „hogy a tényállás megállapítása a törvény lényeges rendelkezésének megsértésével történt". Nézzük már most, hogy ez alatt mi legyein értendő, és főleg hogy az új törvényben foglalt ezt a körülírást mikép értelmezi a Kúria gyakorlata. A törvény életbeléptetését követő első hónapokban a Kúria a ténykérdésben érvényesített semmiségi panaszokat azzal az indokolással utasította el, hogy az elsőfokú ítélet mindenben megfelel azoknak a kellékeknek, melyeket a B. P. 324. §-a s a T. E. 112. §-a az ítélethozatalra előírnak (B. J. T. XCI. 37. 56. 1.).