Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - A törvény lényeges rendelkezéseinek megsértése. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1940. évi január hó 13. napján tartott ülésén]

17 átnézettél, a tárgy felett való nyugodt objektivitással, emberismerettel, az imponderabiliáik kellő megragadásával bíráskodjanak. És itt nem jöhet számításba az a szintén sokszor hangoztatott szempont sem, hogy e 'súlyos bűncselekmények között vannak jelentéktelen újságcikkek, továbbá elszólások, korcsmázás, utcai vagy társasági beszélgetés közben elejtett szavak, amelyek jelentéktelenségüknél fogva tulajdonképpen nem is érdemeinek megtorlást, az igazságszolgáltatás gépezetét azokkal nem is kellene foglalkoztatni, vagy legalább is minimális büntetéssel kellene sújtani ezeket a cselekményeket. Ez az érvelés talán értékelhető volna normális körülmények és viszonyok közötlt, de ma, a szinte vulkanikus lázban hánykódó környezetben, amikor a törvényes jogrend és jogbiztonság megőrzése a különböző oldalokról jövő támadásokkal szemben nehézségekbe ütközik, az állami és gazdasági lét biztosítása mindennél fontosabb feladat, és olyan érdekek ütköznek, olyan szenvedélyeket szítnak, amelyek a gyűlölködés és irígykedés lángjának erősítésére alkalmasak, — az első tekintetre csekélyebb jelentőségűinek látszó izgatások, tekintély rombolások, felforgató törekvések stb. előtt sem húnyhatnak szemet, ezeket az irreális kilengéseket is le kell törni. Mert ezek is destruálják a hallgatók lelkét, meglazítják törvénytiszteletüket s bizony elég sokan vannak, akik hajlamosak a felforgató törekvések szolgálatába állatni; ezeket vonzzák az ilyen izgatások, amint a légüres tér vonzza a köréje sűrűsödő levegőt. Már pedig helyes megállapítás az, hogy a nyugtalan időikben nem a forradalmárok kivételes ereje győz, hanem az államhatalomhoz és a törvényességhez hü többség saját erejébe vetett hitének megrendülése veszti el a csatát. (Michelet.) Ezért fontos az, hogy a törvények betartására való készség a tömegekben fenntartassák, a legalitás ellen büntetlenül ne intézzemiek semmiféle támadást. Magunkon tanultuk meg a forradalmak szomorú következményeit; láttuk, hogy a forradalom nem állapot, hanem kavaTgó khaosz, amely minden lehetőséget magában hord, az évezredes eszmékkel úgy végez, hogy kivégzi azokat, mert gyökereit nem bocsátja le a memzeti léleknek s hazafias céloknak mélységeibe, mélyen járó, a nemzeti élet összes érdekeit egységesen átfogó elveket nem ismer, csak .mintegy szabad uszó a jogban is, erkölcsben is. Meggyőződhettünk, hogy míg egy nemzet teljes felépítéséhez sokszor ezer esztendő sem elegendő, elpusztításához néhány nap sem kevés. És itt nem lehet hivatkozni — pedig ilyen hang már elhang?0lit —, a szabadságharcokról mem is szólva, az 1868. évi angliai