Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1940 (8. évfolyam, 29-32. szám)

1940 / 29-30. szám - Az állami rend megóvása végett szükséges büntetőjogi rendelkezésekről szóló 1938. évi [XVI.] törvény perorvoslati rendszere. [Előadás a Magyar Jogászegylet büntetőjogi szakosztályának 1939. évi december hó 9. napján tartott ülésén]

10 anyagi s. okok az Á. R. M. szerinti eljárásban egyáltalában nem érvényesülnek. Ezeket a >s. okökat az Ítélkezésnél teljesen figyelmen kivül kell hagyni, mintha ezek felől a törvény nem is rendelkeznék. A Káriának most szóban forgó gyakorlatával több ízben foglalkoztam a B. J. T. hasábjain. De a gyakorlat a fiatal generáció egy kiváló tagját, Zöldi] Miklóst is felszólalásra bírta (Magyar Jogi Szemle. XX. 309. 1.). Nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, is igy mem hozom fel az okokat, miket a K. a gyakorlatával szemben a B. J. T. hasábjain felhoztam. Csupán egyet hangsúlyozok, és pedig nagy nyomatékkel. És ez az, hogy a K. e kérdésben folytatott gyakorlatával saját mozoghatási körét 'korlátozza, éppen úgy, ahogy a tény és jogkérdés elhatárolása 'kérdésében folytatolt gyakorlatával, ezelőitt évtizedékikel saját magát kötötte gúzsba. Az Á. R. iM. azonban nem csak a B. T. K. 384. és 385. §-át helyezi az általa szabályozott területen hatályon kivül, de teljesen kasszálja a B. P. 387. §-át is. Nevezetesen az Á. R. M. megszünteti a részleges jogerő elvét. Megszünteiti pedig annak kimondásával, hogy ,,semmiségi panasz használata esetében a kir. Kúria az Ítéletet egész terjedelmében hivatalból felülvizsgálhatja". Ez jelenti azt, hogy ha több vádlott van és csaík az egyiknek iterhére vagy javára van perorvoslat érvényesítve, a K. hivatalból felülvizsgálhatja az egész Ítéletet, tehát az ítéletnek ama vádlottak tekinitetében rendelkező részeit is, kiknek javára, vagy terhére perorvoslat érvényesítve nem volt. Megszünteti továbbá az A. R. M. a reformatio ám peiu> tilalmát. Kimondja ugyanis, hogy a K. ,,az ítéletet vádlott terhére akkor is megváltoztathatja, ha csak a vádlott érdekében éltek s em m i s é g i panas s z al". Tudjuk jól, ma büntetőjogászaink jelentékeny része a reformatio in peius tilalmának megszüntetését kívánja. Hiszen Zehenj Lajos is ma egy hete megtartott előadásában igen érdekesen és ékes szavakkal szállott síkra a tilalom megszüntetése érdekében. Ma ezzel a kérdéssel bdhatóbban foglalkozni nem kívánok, mert e kérdés fejtegetése nagyon is elvezetne tárgyamtól. Keresni fogom azonban az alkalmat, hogy e kérdésre visszatérjek, s ezzel behatóbban foglalkozzam. Ezúttal csák egyre hivom fel a figyelmet. És ez az, hogy bár az új törvény megszünteti a reformatio in peius tilalmát, azt mégis nem korlátlanul teszi. Ellenkezőleg, ebben a tekintetben erősein korlátozza a s. panasz tárgyában eljáró bíróság mozoghatási körét. Ugyanis e törvény azt, hogy az ítélet oly vádlott hátrányára megváltozíattassék, kinek terhére perorvoslat érvényesítve nem volt, két feltételre köti. Ennek egyik feltétele, hogy az ítélet-