Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A lengyel kereskedelmi jog vezérelvei. [Előadás a Magyar Jogászegylet lengyel-magyar osztályának 1938. évi november 19. napján tartott ülésén]

6 megérteni. Ezek a jogrendszerek megállottak, mielőtt a megkezdett út végére értek volna. És ezt az utat sem választották tudatosan, hanem az életszükségletek szorították őket rája. Azt hiszem, törvénykönyvünk érdemének minősíthetem, hogy levontuk a hosszú fejlődésből a végső következtetéseiket és hogy a kereskedőnek olyan fogalmát alkottuk meg, amely elég tág ahoz, hogy mindazt átfogja, ami jogpolitikai szempontból megkívánja a kereskedelmi jog különleges szabályozását. VI. A lengyel kereskedelmi törvény nem definiálja a vállalat fogalmát. A jogalkalmazás feladata lesz, hogy ezt a fogalmat a közgazdaságtan eredményeinek értékesítésével meghatározza. A közgazdák még nagyon különböző nézeteket vallanak a vállalat (lényegét illetően. Míg az egységet el nem érik, úgy vélem, mi jog V szok beérhetjük annyival, hogy vállalatnak tekintjük — természetesen ez a meghatározás nem tart igényt tudományos szempontból vett tökéletességre — ha valaki bizonyos gazdasági javakat (munkát, vagy tőikét, vagy mukát és tőkét) befekteti abból a célból, hogy előre pontosan nem látható és elvileg korlátlan vállalkozói nyereségre tegyen szert, miközben természetesen a veszteség lehetősége sincs kizárva. Tehát nem tekinthető vállalkozásnak, ahol van ugyan bizonytalan nyereség, és (kockázat is fennforog, de a legjobb esetben elérhető nyereség is annyira csekély, hogy nem lépheti túl az illető iparűző személyes munkájának értékét. így a hordárt, cipőtisztítót, újságárust, esetleg a szatócsot és kis kézművest, akik munkájukkal alig néhány fillért keresnek naponta, nem nevezhetjük majd kereskedőknek, mert foglalkozásuk nem nyújt nekik technikai értelemben vett vállalkozói jövedelmet. Ez a meghatározás bizonyára nem fog minden kétséget eloszlatni aziránt, vájjon vállalattal vagy másfajta kereseti tevékenységgel állunk-e szemben. De ezeket a bizonytalanságokat nem kell túlbecsülni, mert Lengyelországban a kereskedelmi törvény hatálybalépése előtt már (két másik törvény, éspedig az ipartörvény és a kereseti adótörvény, hasonló fogalmakon épült fel, és gyakorlati alkalmazásuk során különösebb nehézségeket nem okoztak. Az 1927. évi ipartörvény szerint iparnak tekintendő minden olyan kereső tevékenység, vagy vállalkozás, amely önállóan és iparszerűleg folytattatilk, tekintet nélkül arra, hogy tárgya őstermelés, feldolgozás, kereskedelem, vagy munkaszolgáltatás. Kereseti adóköteles az 1925. évi törvény szerint minden ipari-, kereskedelmi- és egyéb, jövedelem szerzésére irányuló vállalkozás. Ezek a fogalmak, habár különböző kifejezésekkel jelöljük is olkJet, tulajdonképen azonosak a vállalatnak a kereskedelmi törvénybe n adott fogalmával. Természetesen teljes egybevágóságról nem lehet szó, mert mind a három törvényben találunk bizonyos kivételeket, amelyek a vállalat fogalmát a 'kereskedelmi törvény szellemében, az iparét az ipartörvény szempontjai szerint, és a ke-