Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

356 dalom is, mint reformgondolatokban megegyezett, mini az új irányzat gondolatait tüntetik fel. A különleges jellegzetességek megvalósítá'sái még vájudóban vannak. Szemléltetőül csak a Führer-Princip alkalmazása körüli zavaróikra utalók. A Führer Principet — hirdetik alkalmazni kell a perjogiban is. Az alkalmazás azl jelentené, hogy a tanácsban az elnök a Führer, a kél tanácstag c^ak vélemenyl nyilvánít, de nem dönt. Az egyik nézet belátja ennek a helytelenségét és a tanácstagok helyzetét azzal javítaná, hogy az elnökkel ellenlkező nézeteik nyilvánossá tételére adna lehetőséget. A másik nézet, nézetem szerint jogosan, ezt a javaslatot helyteleníti és a taiiiácstágok helyzetének alárendeltségén úgy segít, hogy a Führer szerepet a tanácstagok felváltva viselik. Egyszer az egyik a Führer, máskor a másik és harmadszor a harmadik. Érdekés, hogy nálunk a FührerPrincip ilyen perjogi alkalmazása máris részlegesen megvalósulásra 'került, mert az 1938. évi XVIII. t.-c. 8. §-a a tárgyalásról szóló tudósítás eltiltása kérdéséhen, társas bíróság eljárása esetébem a határozathozást az ítélő tanács elnökének ügyköréhe utalja, holott itt nem egyszerű rendészeti, hanem a nyilvánosság jogbiztosítéki alapvető jelentőségű kérdéséről van szó. Egyéibként a kialakulás még folyamatban van és bizonyos, hogy a közösségi gondolat erőteljeseitb előtérbe helyezése előidézi az ú. n. szocializált per gyorsabb ütemű fejlesztését. A régibb magánjogias irányzatot felváltotta a közjogi irányzat és a további fejlődés megvalósítja a szocializált pert, amint ezt a társadalmi biztosítási perekre felállított 1932. évi IV. t cikkben már mi is szemlélhet jük. Előadó közvetve szól a per céljáról és hangsúlyozza az anyagi igazságot. Fhhez fűzöm végső megjegyzéseimet. így beállítva sok félreértés keletkezhetik. A pernek elsődleges célja, hogy mint a gazdasági, társadalmi és állami élet beteges tünete, mielőbb véget érjen és döntés szabályozza a felek magatartását. A per célját helyesen csak a döntésen keresztül szemlélhetjük. A döntés pedig minden perben két részből áll: tényállás megállapításból és a megállapított tényállás jogi elbírálásából. A tényállás megállapításával szemben az eszmény az, hogy a mulfíban történt ténynek megfeleljen, a történelmi valóság derüljön ki, itt tehát az anyagi igazságnak kell érvényesülnie, igazság alatt a valóságot értve. A tényállás jogi elbírálásánál azonban az anyagi igazság, ott ahol a kérdést tételes jog szabályozza: bizony alaki, mert ezt a tételes jogban megtestesültnek vett anyagi igazságot kell érvényesíteni. Minden politikai rendszer a tételes joggal csak addig hadakozik* amíg a maga felfogását nem viszi he a jogszabályok tartalmaként. A bíráskodás ebből a szempontból nézve fogalmilag soha sem he-