Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 28. szám - A liberális és autoritárius polgári perjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztályának 1939. évi március hó 4. napján tartott ülésén]

351 jvét. A liberális elvvel, amely az egyéni szabadságot hangsúlyozza, szemben a konzervatív elv áll, amely a rend követelményeire helyez nagyobb súlyt. Ez utóbbinak csak különös megnyilvánulása az, amit totalitárius vagy tekintélyi elv néven ismerünk. Végül — s ez a harmadik észrevételem — helytelennek 'ártom azt a szemléletet, hogy a liberális elv háttérbe szorulása folytán bizonyos szabályok kívülről hatoltak be a polgári perbe. Nem tagadom a lehetőségét annak, hogy ez is megtörténhetett. De ez a ritkább eset. Mert mi okozta a liberális elv háttérbe szorulását? Az> hogy az emberi élet minden táján azt láttuk, hogy az egyéni szabadság nagyobb megszorításra szorul, mint ahogyan a túlzó liberális elv uralmának korszakában gondolták. Ismétlem: az emberi élet minden táján, tehát a perjogban is. Ott is tapasztalnunk kellett, hogy a felek a szabadsággal visszaélnek, a per célját meghiúsító módon használják fel: húzzák a pert, meghiúsítják az igazság kiderítését. Ezért aztán megszorítottuk a szabadságukat, anélkül, hogy sokat gondoltunk volna arra, hogy mi köze ennek a liberális és a konzervatív, vagy a tekintélyi élvekhez. Utólag vált öntudatossá, hogy: íme egy jelensége a liberális elv háttérbe szorulásának. De ez nem kívülről hatolt bele a perjogba, hanem annak saját szükségletei okozták, éppen úgy> mint ahogy az élet szükségletei okozták a liberális elv elhagyását. A perjog belső fejlődése ez, nem kívülről behatolt elvek hatása. Néha meg nem is újabb célszerűségi belátások vezettek a jogszabályoknak az előadó úr által említett módosítására, hanem egyszerű szerkesztési vagy szövegezési hibákat küszöbölt ki az újabb törvény. így áll a dolog az előadó úrnak az esküre vonatkozó példájával. Azt mondotta, hogy a liberális elv idejében a bíróságnak az esküt akkor is ki kellett vennie, ha a fél kijelentette, hogy amire meg fog esküdni, az nem igaz. Nem tudom, volt-e a gyakorlatban ilyen eset. De azt merem hinni, hogy soha sem volt olyan liberális felfogás, amely a hamis eskühöz való jogot az emberi szabadság nevében követelte volna. Hiszen a legliberálisabb felfogás szerint is véget ér az egyéni szabadság ott, ahol a büntető törvények tilalmába ütközik. Ha volt mód rá, hogy a fél esküt tegyen előre kijelentve, hogy hamisan fog esküdni, akkor ez semmi egyéb nem volt, mint a perjogi törvények hézaga, szerkesztési vagy szövegezési hiba. amit nyilván azért nem siettek kijavítani, mert nem volt rá gyakorlati szükség, hiszen nem igen akadt olyan fél, aki a bírónak előre bejelentette volna, hogy hamisan fog esküdni. Ha tehát ilyen lehetőség a mai perjog szerint nincs vagy legalább egészen szűk térre szorult: ez nem elvi változás.