Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1939 (7. évfolyam, 25-28. szám)

1939 / 25. szám - A harmadik német birodalom alkotmánya. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1938. évi december hó 17-én tartott évi rendes közgyűlésén]

IS Csak azt akarom, hogy itt nálunk. Magyorországon is ismerjék meg autentikus és pragmatikus alapon mi is tulajdonképen a nemzeti szocializmus, mint világnézlet és hogy lett ezen új világszemléletből kialakult rendszerekkel a Harmadik Német Birodalom közjogilag és alkotmányjogilag felépítve a Bismarck i és a Weimari epocha elsöpört alkotmányának a romjain. A tudomány nem ismer sem térbeli, sem időbeli határokat, a legtávolabb fekvő országoknak alkotmányjogi és közjogi berendezkedései is élénken érdeklik a tudományos és művelt magyar közönséget, de a dolog természete szerint fokozódik érdeklődésünk, ha egy szomszédos nagy államról van szó, amellyel már jóval a világháború előtt is fenntartottuk a szellemi összeköttetést minden téren, de különösen a jogtudomány terén, amelylyel mint szövetséges állammal a volt Osztrák-Magyar Monarchia végig küzdötte teljes,és őszinte fegyverbarátságban a világháborút, és a mely államhoz most is a világháború után nemcsak a szomszédi jó viszony, de a barátságnak és kölcsönös nagyrabecsülésnek a szálai, de sok tekintetben politikai érdekközösségek is fűznek. Hacsak rövid pillantást vetünk a magyar kultúrélet fejlődésére, meg kell állapítanunk, hogy mi magyarok, talán többet és behatóbban foglalkoztunk az utolsó száz évben a külföldi tudománnyal, mint más országok. A mi érdelődésünk irányvonalai leginkább a nyugati államok felé vonzottak és ott első helyen a német tudományos fejlődés volt az, amely erősen lekötötte figyelmünket. És ez nem ok nélkül történt így. Magyarország geográfiai fekvésénél és Európa közepén vállalt politikai rendeltetésénél fogva évszázadokon át őrszolgálatokat teljesített a müveit nyugati országok kultúráinak és a civilizációnak, ennélfogva vége nélküli háborúkba keveredtünk, a félhold több mint 150 éven át gyakorolt uralmat felettünk, a megismétlődő kuruc háborúk, amelyeket pro patria et libertate folytattunk és az osztrák bekebelezési tendencia elleni állandó védekezésünk, mindolyan históriai tények, amelyek nem voltak alkalmasak arra, hogy a tudományos életet hazánkban megfelelően előbbre vigyük és fejlesszük. A XIX. század első fele volt hitem szerint Magyarország legszebb kora a valódi újraébredésnek. az őszinte renaissencenak a kora, amikor a magyar nemzet tudatára jutott nagy elmaradottságának, úgy állami, mint társadalmi téren, úgy gazdasÚLi mint politikai és tudományos vonatkozásokban és amikor lánglelkű hazafiak vezetése mellett, komolyan eltökélte, hogy pótolni fogja a százados mulasztásokat. A dinasztiával, 1867. évben történt kiegyezés valóban meg