Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / Rendkívüli szám

60 A felszabadulás azonban csak elméletben jelentett volna emelkedést akkor, ha a felszabadított a mai értelemben vett szabadságot nyert volna. A vagyontalan ember a szabadsággal még kevesebbet tudott volna kezdeni, mint ma. ..Szabad köliözködési joguk egymagában még az éhenhalástól sem meniette volna meg őket".9 A felszabadított rabszolga tehát a nagyurakai környező népesség keretébe került, legfeljebb azt állott szabadságában megválasztani, hogy kinek a szolgálatába álljon. Lehet, hogy addigi ura oldalán maradt, lehel hogy máshoz állt, de valakihez szabad állapotában is tartozott. A szabadok is hozzátartoztak a birtokhoz és azzal együtt el is adományozták őket. ..Akarjuk. mondja Szent István törvényének 21. fejezete. — hogy minden urnái megmaradjon az ő vitéze és szolgája és senki más rá ne beszélje azt, hogy elhagyván régi urát, hozzá szegődjék. Mert ebből támad a perpatvar". Az idézett rendelkezésből is kitűnő kötöttségek kizárják a mai jogi fogalmaknak a Szent István korabeli jelenségekre alkalmazását. ,,A jogviszonynak. — írja Tagányi olyan komplikációival állunk szemben, melyekre a szolgaság vagy szabadság közönséges normái nem alkalmazhatók, avagy máskülönben a legferdébb megítélésben fognának részesülni".10 Az urak és rabszolgák közötti embercsoport rétegződése mai napig sem egészen tisztázódott kérdés, különösen akkor, ha a vizsgálódást Szent István korára korlátozzuk. De, hogy ebben a rétegben a földművesen, iparoson, a házi szolgákon kívül beletartoztak a katonák és a birtokokat a mai gazdatisztek, jószágfelügyelők tisztéhez hasonlóan igazgató miniszterek is, továbbá, hogy a rétegen belül az emelkedés útja nem volt elzárva, kétségtelen.11 Hogy az e réteghez tartozás az élet jobb megoldásának lehetőségeit nyújtotta, mutatja, hogy a külföldről bevándorló hospes, akinek jó helyzetben tartását az Intelmek is oly fontosnak ítélik,12 9 Tagányi: Vázlatok a régi Árpádkor társadalomtörténetéből. — Társadalomtudomány. — II. évf. 3—4. sz. 221. 1. 10 I. m. 222. 1. 11 L. különösen Szekfü: Serviensek és familiárisok. — 1912. 12 „A vendégek és jövevény népekben oly nagy haszon vagyon, hogy a királyi méltóság érdemszerint velők adhatja a hatodik helyet... Hagyom azért fiam, adj nekik táplálást jó akarattal és tisztességes tartást hadd éljenek náladdörömestebb, hogy sem másutt lakozzanak". (Szent István. I. 6 fej.)