Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A törvénykönyvek és a bírósági eljárások fasiszta reformja. [Előadás olasz nyelven a Magyar Jogászegylet 1937. évi április hó 7. napján tartott ülésén]

2 De mindenekfelett, függetlenül a gazdasági társadalmi követelményektől, amelyek a kapitalista rendszer mélyreható megváltoztatására törekednek és amelyek nemcsupán a fasizmus sajátjai, hanem közösek más tekintélyelven felépülő, vagy forradalmi rendszereknél is, az ami különösképpen jellemzi a fasiszta rendszert, az úgynevezett ,,szellemi értékek" teljes megvalósítása, mert „még és mindenkor", mondotta egyik beszédében a Ducc: „a lelek a nagy dolgok rugója'9. Ezt a rövid elmélkedést óhajtottam előrebocsátani vizsgálódásomnál, amely szükségszerüleg rövid és körképszerű U sz a főreformok tekintetében, amelyeket a fasizmus megvalósított, avagy éppen megvalósít az anyagi és alaki törvénykönyvekben és a testületi állam néhány jellegzetes eljárási formájában, amilyen a munkaügyi biróság. Valóban az állam feltétlen íőhatalma az azt alkotó csoportok, vagy egyes emberek felett, a szellemi értékek és az erkölcsi értékek védelme az egyéni önzésekkel szemben, a lényeg túlsúlya a forma felett, az eljárásbeli gyorsaság és fürgeség, a biróság előtti viszálynak (per), különösen a polgári ügyekben, már többé nem a peres felek, hanem a bíró uralma alá helyezése azok a legjellemzőbb elvek és elemek, amelyek visszaverődnek a törvényeknek azökiban a mélyreható, már megvalósított, avagy megvalósítás alatt álló módosításaiban, amelyek alapvető biztosítékai a jólrendezett igazságszolgáltatásnak valamennyi állampolgár számára. * A törvénykönyvek fasiszta reformja a büntetőtörvénykönyv reformjával kezdődött és az 1889. évi törvénykönyvet 1930-ban kibocsátott új törvénykönyvvel helyettesítette, amelyet rendszerint Rocco-törvénykönyv néven emlege>aie!k, a nemrég elhunyt kiváló jogász és igazságügyminiszter neve után, aki annak fő tervezője és szerkesztője volt. Előre kell bocsátanom, hogy az 1889. évi törvénykönyvet abban a korszakban bocsátották ki, amidőn nagy vita osztotta ketté a két büntetőjogi főiskolát: az egyik, az úgynevezett klaszszikus iskola Carrara Ferenc jeles nevéhez fűződik, a másik az úgynevezett pozitív iskola, amelyet néhány büntetőjogász, mint Ferri Henrik, — az akkoriban nagy visszhangra talált anyagias elméleteiken felépülő bölcseleti és politikai elmélettel kötött össze. A vita főként a beszámíthatóság elmélete körül forgott, melyet a klasszikusok okszerűen a szabad akaratelhatározás elvével kapcsoltak egybe; míg a többiek tisztára anyagi meghatározottsággal (determinizmussal) akarták azt kapcsolatba hozni.