Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 23. szám - A Magyar Jogászegylet pénzügyi szakosztályában az illetékekről szóló törvényjavaslat előadói tervezetének megvitatására tartott szakértekezlet anyaga. [1938. február 3.]

186 Viszont következetlen is a javaslat, ha a bíróság csak előrefizetés után dolgozik és az esetleges hitel ki van zárva, akkor ennek követilvieziménve az illetékek leszállításának és nem felemelésének kellen lennni. Ha a erovás elő feli étel, akkor az 1938. VI. t.-c. rendelkezésének megfelelően a lerovás hiánya miatt nem volna lelet felvételének és felemelt illeték kiszabásának helye. Hz esetben el kell esnie az ügyvéd első, sőt másodsorban felelősségének is. Az illetáklerovásnak perjogi előfeltétellé emelése, a perbeli visszaélés legveszedelmeseíbb nemének: a perelhúzásnak nagy lehetőséget biztosít, amint ez már is mutatkozik az 1936. évi XXII. t.-c.-kel kapcsolatosan és tapasztalat szerint a lehetőségek felismerésével ez a visszaélés csak növekedni fog. A látszólagos pénzügyi előny, a kapcsolatos nagy hátrányokra tekintettel, az általánosítást nem indokolja. Szegéin/jog (427. és 507. §§.). A szegényjog rendezésében eddig is sok következetlenség volt. A per meghatalmazás kiállításával kezdődik. Ez illetékrendszerünk szerint okirati illeték alá esiJk. A perben előállhat annak szüksége, hogy a fél a bíróság vezetőjéhez forduljon. Ez közigazgatási illeték alá esik. A perbeli szegényjog egyikre sem terjed ki, sőt ma már az elsőre illetékmentesség nem is szerezhető. Ezen változtatni kell és a szegényjog hatályát ezekre is ki kell terjeszteni. Az 1930. évi XXXIV. t.-c. 8. §-ának az addigitői eltérő rendelkezése a gyakorlatban sok nehézséget okozott. Az eltérő rendelkezést a javaslat is fenntartja. A 429. §. és a 39. §. 9. bekezdésének különbözősége a jövőben is zavart fog okozni. Nem lehet az egyiknél a perköltségviselés összege, a másiknál a marasztalási összeg aránya a döntő. A tarthatatlanságot főleg a 247. jogegységi szerint, az igényperrel kapcsolatos illetékviselés különbözősége mutatja legjobhan. Az illetéklerovásnak perelőfeltétellé emelése a szegényjog jelentőségét még növeli. A javaslat nem kezeli a szegényjogot az utóbbi időben megnyilvánuló ellenszenvvel és intézlkedései méltányosak. A szegény jog megadásának előfeltétele a javaslat szerint, nem látszik egységesnek. A javaslat 427. és 507. §-ai e tekintet ben lényegben is eltérnek. Az 507. §. megemlékezik arról az esetről, ha a félnek ingatlanvagyona van és döntőnek azt tartja, hogy a félnek összes jövedelme, az ingatlanból eredő jövedelmével együtt nem több, mint a lakóhelyén szokásos napszám. A 427. §. nem szól arról az esetről, ha a félnek ingatlanvagyona van. Az 507. §-ban szabályozott különleges esetet egyformán kell szabályozni a 427. §-ban is. Ha azonban nem a vagyon döntő,