Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 21. szám - A német nemzeti szocializmus nemzetközi jogi felfogása. [Előadás a Magyar Jogászegylet Nemzetközi Jogi Szakosztályának 1937. évi február hó 16. napján tartott ülésén]

24 nemzeközi jog által nyújtott jogalapra, másrészről a tényleges hatalmi viszonyoknak arra a kedvezi") alakulására, amely az egyoldalú hatályon kívül helyezési Németországra nézve lehetővé tette. Ha azt mérlegeljük, hogy a jog és a tényleges erő együttes hatásában mennyi volt az egyik s mennyi a másik tényező szerepe, meg kell állapítanunk, hogy a versailles-i szerződés katonai rendelkezéseinek hatályon kívül helyezéséi Németország tényleges hatalmi súlya biztosította, eljárásának jogszerűsége csak azoknak az erőviszonyoknak a 'kialakulásánál játszott semmiesetre sem figyelmen kívül hagyható szerepet, amelyektől a megtámadott rendelkezések sorsa függött. Érdekes megfigyelni a jog és erő szerepét azoknál a következő lépéseknél, melyekel Németország egyenjogúságának további biztosítása érdekében tett: t. i. egyrészről a locarnoi szerződés 1936 március 7-én bekövetkezett felmondásánál, másrészről a nemzetközi folyókra s a kieJi csatornára vonatkozó rendelkezéseknek 1936 november 14-i hatályon kívül helyezésénél. A jog szerepe fokozatosan csökken s a tényleges hatalom mindinkább előtérbe lép. A locarnoi szerződés egyoldalú felmondását Németország még igyekezett jogilag is alátámasztani. Erre annyival inkább szükség volt, mert a locarnoi szerződést Németország tudvalevően önként írta alá s így a rajnai zóna abban megerősített demilitarizációja nem volt olyan mértékben •kikényszerített állapotnak minősíthető, mint a versailles-i szerződés által teremtett többi állapot. Németország azzal indokolta meg a locarnoi szerződés egyoldalú felmondását, hogy Franciaország ezt a szerződést az által a paktum által, amelyeit a Szovjettel 1935 május 2-án kötött, maga részéről megsértette. Locarno ezzel elvesztette jelentőségét s tényleg megszűnt létezni. A szerződésnek az egyik fél által történt megsértése a nemzetközi jog szerint tényleg jogot ad a szerződésnek a másik fél által való felmondására. Az a körülmény, hogy a locarnoi szerződés a felmondásra speciális eljárást írt elő, a nemzetközi jognak ezt az általános tótelét nem helyezte hatályon kívül. Ez a speciális eljárás u. i. kifejezetten arra az esetre szól, ha a Nemzetek Szövetsége által nyújtott garanciák folytán a locarnoi szerződés — hogy úgy mondjam — feleslegessé válnék. Nézetem szerint Franciaország a szóbanforgó francia-szovjet szerződésben, pontosabban az azt kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikkének 2 . bekezdésében tényleg olyan há'borúra kötelezte magát, melyre a locarnoi szerződ és értelmében jogosítva nem volt. E jegyzőkönyv szerint u. i. a háborús segítés kötelezettsége Franciaország részéről a Szovjet irányában akkor is fennáll, ha a Nemzetek Szövetségének Tanácsa az eléje terjesztett konfliktus