Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1938 (6. évfolyam, 21-24. szám)

1938 / 22. szám - A honoráciorok főszerzői joga. [Előadás a Magyar Jogászegylet civiljogi szemináriumának 1937. évi november havában tartott ülésén]

255 nai, csupán névrokonai a Jancsó által 1881-ben megdefiniált közszerzeménynek. A 13. §. születéseikor keletkezett zavar egyre fokozódott. Nincs kérdés, amel)*ben annyi ellentétes felfogás és homlokegyenest ellenkező megoldás keletkezett volna, mint a 13. §. nyomán létesülő jogi irodalomban és a bírói gyakorlatban. E zavar jellemzésére a következőket emeljük ki: 1. Kolozsváry B. ,,Szerz. közösség a házassági vagyonjog rendszerében" c. művében (419.) azt állítja, hogy „az I. T. Sz. által fenntartott régi jog szerint nem úgy áll a dolog, hogy nemeseik közt nincs, nem nemesek közt pedig van 'közszerzemény, hanem úgy, hogy nemeseik közti szerzeményi közösség sokkal szűkebb körű, mint a 'köznép szerzeményi közössége. Nem nemeseknél u. i. a házasság alatti szerzések mindig, a nemeseknél azonban csak bizonyos esetekben képeznek ex lege közszerzeményt. Ilyen törvényiből folyó közszerzemény szerinte aj ha a férj neje vagyonában gazdálkodik (ha a szerzés alapja kizárólag a nő vagyona), akikor e vagyon jövedelme, keresménye szerinte iközszerzemény. Kolozsváry e felfogását a P. T. decisiójára alapítja és elfelejti, hogy itt csak azért közös szerző a nő, mert e jogát a férj ,,in testamento agnoverit", tehát e közszerzemény nem ex lege, hanem e contracto keletkezett. Zlinszky, Zsögöd, Jancsó nyomán általános ama felfogás, hogy nemesek között soha sincs törvényből folyó szerzeményi közösség. 2. Épp azért nem helyes Zlinszky, Markovics, Kövy ama felfogása sem, mintha a nemesek között ingó szerzésekre nézve szintén ex lege szerzeményi közösség állana fenn. E felfogás hívei a Hk. I. 102. c-re hivatkoznak, ami már magában véve is kizárja e felfogás helyességét, hisz a H. K. nem is ismeri a mai közszerzeményt. Talán az tévesztette meg ezen írókat, hogy ma már a közös szerzéseken osztoznak a honorácior házastársak, ami azonban nem a közszerzemény szabályaiból következik, hanem a nemesi jog sza/bad vagyonjogi rendszeréből. Azon tétel, hogy 'ki mit szerez, az az övé és ha ketten valamit közösen szereznek, az (közösen a kettőjüké, nem valami különleges házassági vagyonjogi szabály. 3. A 13. §. nyomán támadt zavart legjobban Ladányi Béla „Magyar családi jog" c. műve (245.) mutatja, aki azt állítja, hogy mai jogunkban nemes és nem nemes között közszerzemény tekintetében nincs különbség. Nem lephet meg ezek után senkit a gyakorlatban előbukkanó és Ladányival homlokegyenest ellenkező azon állítás sem, hogy nemeseknél és honorácioroknál ma is minden szerzés a férfié és a nőt semmi sem illeti. Itt jut eszünkbe joggal Nánásy, az öreg jogi író, alki méltán kiáltott fel a közszerzeményre célozva, hogy ,,Ez ollan nevezetes kérdés, amelyről csaknem szinte egy különös könyvet lehetne írni: mert