Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

342 Ehhez képest tehát, ha Grosschmid gondolatmenetét valóban követni akarnánk, a Mt. 1034. §-ának 1. bekezdését a következőképen kellene módosítani: ,, . . . a másik fél a képviselőként eljárt személytől ... a szerződés teljesítését, vagy a szerződés megkötéséből eredő kárának (1116. .§.) megtérítését követelheti. Ha azonban a más nevében eljárt személy tévedésből képviseletre jogosultnak vélte magát, a másik fél a szerződés teljesítését nem követelheti." A szerződés megkötéséből eredő kár mértékére a Mt. 1116. §-a megítélésem szerint Grosschmidet kielégítő szabályt tártai maz. Még csupán azt jegyzem meg, hogy természetszerűleg a jóhiszemű álképviselő sem lesz elzárva attól, hogy a kártérítést a Grosschmid elgondolása szerint a szerződés betöltésével szolgáltassa, feltéve, hogy az eset kisérő körülményei ezt megengedik.42) Szükségét éreztem, hogy a nagy egészhez képest talán kicsinynek tetsző részlettel kissé behatóbban foglalkozzam. Ennek oka főként az, hogy a kitűnő helyről származó Glosszából, de meg újabb kereskedelmijogi irodalmunkból is azt kellett megállapítanom, hogy a szóban forgó rész nem tartozik a Fejezetek legkönnyebben megfejthető pontjai közé és ezért megkíséreltem a Gíossza megállapításai mellé egy új megfejtési kísérletet állítani. Ugyancsak a Glossza hallgatása folytán nem mulaszthatom el Grosschmid ama megállapításának az idézését, hogy az álképviselő kereskedelmi jog szerinti felelőssége, ami annyit jelent, hogy a viszony lehetőén a Kt. szabályaival töltendő be, kétélű fegyver és nem csupán a másik fél, hanem az álképviselő javára is szól. E réven a másik fél is szigorúbb szabályok alá kerülhet, mert a törvény azt az alfakultást már nem adja meg neki, hogy e részből is válogathasson és ez méltán van így. 7. Az alkalmazottak versenytilalmának terjedelme kérdésében Grosschmid nemcsak helyesli Nagy Ferencnek azt az eljárását, hogy az értékpapirvételt a versenytilalmi rendelkezések alól kiveszi,43) hanem ezt az eljárását, mint „restrictio proximae rationis ex ultima ratione"-t igazolja is kifejtve, hogy a kereskedelmi ügyletek törvénybeli felsorolásával szemben csak igen is elvétve van szükség arra, hogy az ultima ratióhoz folyamodjunk.44) Ennek magyarázata, hogy épen a kereskedelmi ügyletek körének elhatárolása bizonyos fokig önkényes. Minél önkénye42) „Feltéve még némely fölteendőket, többi közt, hogy olyan áruról van szó, melynek megfelelősége, tekintet nélkül az egyéni bizalomra, megállapítható pl. közforgalmi cikkek, vas, buza, értékpapír." (Fej. II. 2. k. 976.1.) «) I. rh. I. k. 44. §. 4. j. 44) V. ö. a fentebb 2. a. közölteket.