Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

336 Bár az osztrák kereskedelmi törvény 10. cikke a kiskereskedői minőségű üzlet folytatására részvénytársaság alapítását is kifejezetten kizárja, Pisco legújabban is rámutatott arra, hogy azok az okok, amelyek miatt a törvény az u. n. kiskereskedői egyesülések elől a közkereseti társasági és betéti társasági formát elzárják, a részvénytársasági forma esetére nem találnak. A szabálynak szerinte szintén csak a közkereseti és a betéti társaság esetében van meg az a rációja, hogy az egyesülésre a kizáró rendelkezés nélkül a közkereseti társaság szabályai automatikusan alkalmazásra kerülnének, az ezzel járó egyetemleges felelősség és a tagok korlátlan képviseleti hatalma pedig a kisemberekre veszélyt rejt magában, aminek a törvény épen a kiskereskedőket nem akarta kitenni.25) Ezekután alig tartható Nagy Ferencnek az imént 4. alatt felhozott érve, mert a törvényhozói indok nem a formával járó nehézségekben van. Igaz viszont, hogy Grosschmid megállapítása szerint is a résztvevők egyetemleges felelőssége a Kt. 268. §-a alapján a kiskereskedőtársak terhére is érvényesül, csakhogy az egyes közös ügyletek kereskedelmi ügyleti minőségétől függően, tehát csak olyankor, amikor ez minden társulás nélkül is bekövetkeznék. Megvan továbbá szerinte a tagok kölcsönös képviselete is, csakhogy a kiskereskedőtársak képviseleti joga nem abszolút, hanem relatív terjedelmű.26) A kiskereskedői egyesülések tekintetében még további polemikus anyagot is találunk. Ezek azonban lényegileg arra redukálódnak, hogy Grosschmid kifogásolja, hogy Nagy Ferenc, bár nem ismeri el az egyesülés jogi személyiségét, mégis a kiskereskedői társaság által kötött ügyletekről beszél.27) A Nagy Ferenc kézikönyve megfelelő részének átdolgozása során a gyakorlati eredmény szempontjából különben sem lényeges ellentétek jórészt eliminálódtak. így különösen most már nem az egyesülés alapügyletei vannak kereskedelmi ügyleteknek nyilvánítva, hanem az egyesülésből származó viszonyok kereskedelmi ügyeknek, a ta gokról van a kereskedői minőség megállapítva és erőteljesen előtérbe nyomul az alkalmi egyesüléssel vont párhuzam. 5. A ma már uralkodó és egyedül helyes felfogást fejezi ki Grosschmid, amikor a cégvezetői felhatalmazás rendes köréből 25) I. m. 88. 1. V. ö. azonban Staub—Pisco: Komm. 3. kiad. I. 1. kötet 89 1., ahol ugyancsak Pisco a részvénytársasági forma igénybevételének kizárásáról ezt monja: „sie ist aber aus anderen Gründen rechtspolitisch vollkommen am Platze, allerdings kaum von praktischer Bedeutung." 26) M. t. II. 55., 56. 1. 27) I. h. 48. és köv. 1.