Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 19. szám - Grosschmid [Béni] és a kereskedelmi jog

326 közönsége, akiket a Mester nemcsak vezetett kora ifjúságuktól kezdve, hanem arra is méltatott, hogy őket a tanár nemes hivatásának betöltésére maga mellé emelje. Erre a szerény kísérletnél többnek nem szánt, de mégis kétségkívül merész lépésre két momentum indít. Az egyik, hogy az idézett megnyilatkozás harmadik fordulatának köztudattá válása ellen kénytelen vagyok e megnyilatkozás szerzője iránt érzett kegyeletes tiszteletem ellenére is harcba szállani. Ez a megnyilatkozás logikusan végiggondolva nem jelentene kevesebbet, mint azt, hogy egy emberöltő multán, amikor a természet kérlelhetetlen törvényei szerint már nem lesznek olyanok, akiket a maximus magister vezetett be a magánjog tudományvilágába, az ő életműve szükségképen az inkák kincsének legendás világába merülne és soha többé nem találtatnék senki, aki ezeket a kincseket újból napvilágra tudná hozni, aki előtt a harmadik lakat felpattanna. Ugy érzem, hogy ezzel a lehetőséggel szemben épen most kell a küzdelmet felvennünk, amikor a jogtudomány életük delén lévő művelőinek jelentős része valóban a Mester szárnyai alól került ki és megjelent a küzdőtéren az az ifjabb generáció is, amely ebben a szerencsében már nem részesülhetett, de amely meggyőződésem szerint az idősebbek ellenőrzése mellett igenis képessé válhatik arra, hogy a kincseknek hasznát vegye. A saját tapasztalataimból szerzett meggyőződésem az is, hogy ha a speciális előkészültséggel nem rendelkező jogász szemében Grosschmid életműve sokszor útvesztőnek tűnhetik is fel, ennek az útvesztőnek egy egészen különleges sajátsága van. Le hetséges, hogy azok, akik a Mestertől tanultak, ezt a hatalmas virágos kertet térképpel a kezükben járják és kevés fáradsággá! mindig oda találnak, ahová indultak, de merem állítani, hogy a célhoz érés e nélkül a térkép nélkül sem kimerítő, mert az a sok szépség, amellyel még a tévelygő is szemben találja magát, könynyen feledteti a megtett útnak azt a többletét, amelyet a térkép hiánya okozott. Igénytelen felszólalásom tehát elsősorban az első cáfolási kísérlet kíván lenni a kincsekhez vezető út örökre bezárulásának lehetőségével szemben. Ami pedig arra indít, hogy ezt a kísérletet épen én tegyem meg, egy le nem róható adósságom, aminek törlesztését most kezdem el. Élete virágában, közvetlenül egy hatalmas alkotás utolsó darabjának befejezése előtt távozott körünkből Grosschmidnak az a magántanára, aki a gondolkodás módszerében és a kifejezés módjának megválasztásában is a leghívebben követte a Mes