Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 18. szám - Benedek Sándor emlékezete. [Elhangzott a Magyar Jogászegylet 1937. február 6-i teljes ülésén.]

205 ciális hatalom szeszélyéből deriválja, vagy a jobbik esetben pusztán az állami szükségletek minden rendszer nélküli függvényének tartja, — Benedek Sándor működését és munkásságának hatásait hiába fejtenénk ki. Ahhoz, hogy Benedek Sándor működését megérthessük s ennek a működésnek jelentőségét felmérhessük tisztában kell lennünk azzal, hogy a közterherviselésnek a szociális igazságok érvényesülhetése szempontjál>ól elengedhetetlen általános és arányos voltához a pénzügyi jogtudománynak dogmatikáján és ennek a tudománynak empirikus továbbfejlesztésén át vezet az út. Kell. hogy az élet mindennapi jelenségein keresztül észre tudjuk venni, hogy a pénzügyi jog amíg egyrészt a mindenkori gazdasági élethez simul a maga tételeinek kialakításában, addig másrészt hatalmas, sokszor mindenható fegyver ugyanennek a gazdasági életnek formálásában, helyes vagy helytelen irányba terelésében. Ennek hatását szemünk előtt lejátszódó eseményeken is láthatjuk, amikor a pénzügyi jog varázsvesszejének egy intésére úgyszólván máról-holnapra hatalmas bérpalotasorok és meghitt családi házak nőnek ki a földből, munkaalkalmak teremtődnek, új gazdasági alanyok születnek vagy tűnnek el a gazdasági élet nagy sülyesztőjében; s végül tudnunk kell azt is Benedek Sándor munkásságának 'kellő értékeihetéséhez, hogy a pénzügyi jog tudománya az összes jogtudományok Benjáminja, még úgyszólván gyermekkorban lévő legfiatalabb hajtása. Kisbaconi Benedek Sándor életrajza úgyszólván néhány szóba sűríthető össze. Az ö életének ez az egyszerűsége, egyvonalúsága összefüggésben van egyszerű, nemes veretű, puritán és kiegyensúlyozott egyéniségével, illetve mindennek természetes függvényeként jelentkezik az ö élete folyása. 1854. szeptember 14-én született régi székely nemesi családból. A jogot Debrecenben végezte. 1876-ban, tehát 22 éves korában pénzügyi fogalmazógyakornok lett a debreceni pénzügyigazgatóságnál. Tíz évvel később a pénzügyi közigazgatási bíróságnál találjuk tanácsjegyzői minőségben. Ezután a pénzügyminisztériumban teljesített szolgálatot, ahol a min. osztálytanácsosi rangot érte el. 1897. májusában, tehát alig egy pár hónappal a m. kir. közigazgatási bíróság megalakulása után, ehhez a bírósághoz ítélőbíróvá nevezte ki a király. Ezt követően tizenhat éven át egyfolytában ült a bírói szókben, amikor is 1913 március végén a vallás- és közoktatásügyi minisztérium politikai államtitkárának hívták meg. Ugyanekkor képviselőnek is megválasztották. Már-már úgy látszott, hogy a politika elhódítja öt a bírói széktől, most azonban retrospektíve megállapíthatjuk, hogy egé-