Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1937 (5. évfolyam, 17-20. szám)

1937 / 17. szám - Grosschmid [Béni] és a családjog. [Előadás a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén]

A-1/ /v^oTS '^JfewnJó Bódog ós Moór G) ' hagyatékából^ MAGYAR JOGASZEGYLETI ÉRTEKEZÉSEK ÉS EGYÉB TANULMÁNYOK NEGYEDÉVENKÉNT MEGJELENŐ FOLYÓIRAT MEGJELENIK JANUÁR, ÁPRILIS, JÚLIUS ÉS OKTÓBER HÓNAPOKBAN SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL BUDAPEST VIII. VAS-UTCA 12. - TEL. 1—392— 25 A MAGYAR JOGÁSZEGYLET TAGJAI TAGSÁGI ILLETMÉNYKÉNT KAPJAK ELŐFIZETÉSI AB EGY ÉVRE 10 PENGŐ - EGYES SZAM AR\ » PENGŐ >ZERKESZT1 I)R N AGY DEZSŐ HALI NT kir kozigazfialási birrt KLADJ \ A MAGYAR JOGÁSZEGYLET Grosschmid és a családjog. Irta és a Magyar Jogászegylet 1936. évi november hó 9. napján tartott teljes ülésén előadta: dr. Alntási Antal, a m. kir. Kúria bírája, c. egyetemi rk. tanár. I. Grosschmid szerepe és jelentősége a családjogban ugyanaz, mini a magánjog többi részeiben. Végsőleg csak ö szabadított fel berniünket a: osztrák jogtudomány által addig gyakorolt túlságos befolyástól. Az utóbbit nem tudom másnak tulajdonítani, mint annak, hogy Grosschmid fellépéséig az 1848. év politikai eseményeinek a jogi utóhatásai még mindig akadályozták, hogy kellő időben valósítsuk meg azt a törvényhozási kodiíikációs programmot, amelyet pedig az 1848 :XV. t.-cikk oly könnyűnek képzelt, hogy arra az akkori kormánynak csak a legközelebbi országgyűlésig adott halasztást. Az Országbírói értekezlet az imént felhívott törvény szigorú parancsoló módnál is kategórikusabb határozatát („a legközelebbi országgyűlés elé terjesztendő") ugyan enyhítette és annak helyébe resignáló módosításokkal — amint 1. §-ábah mondja „pótlásokkal" állította vissza a magyar régebbi anyagi magántörvényeket. De azt, hogy azok a közhitel, a jogfolytonosság és a helyzet szükségletei által igényelt pótlásokkal is mennyiben alkalmazhatók a gyökeresen megváltozott gazdasági és jogi életre, amelyet az osztrák provisorium alatt egy tartalmilag jó, az osztrák polgári törvénykönyv alaposan és némely joganyag tekintetében máig sem jóvátehető módon kikezdett, az országbírói értekezletnek is a birói gyakorlatra és a jogtudományra kellett bíznia. Mindkettő derekasan látott neki ennek a feladatának. És hogy annak elméleti része is sikerült, hogy abból a romhalmazból, amelyet a régi magyar magánjognak az 1848. évi összemlása és különösen az 1849—1861. évek közötti osztrák állapot í