Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)

1935 / 9. szám - Tartozások csökkentése, mint válságjogi követelmény? [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1934. évi november hó 24. napján tartott ülésén]

69 ez a gyakorlata elveiben teljesen kiforrott, minden ingadozás és kivétel nélkül való. A kötelesrész körül kialakult elvet teljesen analóg módon alkalmazta a tanács oly esetben is, amikor kö:szerzeményi ingatlan s ingók helyett konkrét okokból pénzt kellett megítélnie.21 Szintúgy mérsékelte a tanács a visszterhesen" vállalt, naturaliákból 1926-ban pénzbelire változtatott járadék összegét22 is. — A pénzösszegek mérséklésének mérve simul az esetek körülményeihez, de általában energikus: az erészben ismer tem döntések 25 százaléktól 60 százalékig (!) terjedően csökkentettek: az átlagos csökkenés 30—33 százalék körül lehet.21 Kiemelésre méltó azonban, hogy a pénzösszeg mérséklése elmaradhat a fedezeti vagyon értékesésének aránya mögött, mert „az értékcsökkenést ... a csökkentés . . .-nél nem teljes egészében, hanem csupán méltányosan kell figyelembevenni..."25 —Végül emeljük ki ^•nelyütt, hogy ezek az I. tanács által csökkentett pénzösszegek majdnem mind olyan örökjogi címeken alapulnak, amelyek a jogosított szempontjából ingyenesnek mondhatók, vagy legalább semmikép nem minősíthetők visszterheseknek, s illetve kétoldalú szerződéseknek, — és másfelől nem is tartoznak a Pp. 413. §-a alá. Már azoknál a vegyesen család- és örök jogi pénzköveteléseknél, amelyek a III. tanács elé kerülnek, meglehetősen eltérő a helyzet. Elvileg ugyan a tanács határozottan és mindenkor hangsúlyozza, hogy szó lehet akár a gazd. lehetetlenülés, —• akár, megfelelő esetben, a Pp. 413. §-ának gondolata szerinti összegmérséklésről. Közelebbről azonban nagy súlyt fektet a tanács ítélkezése azokra a dogmatikai mozzanatokra, amelyek mint a mérséklést eredményezhető szabályoknak közelebbi tényállási elemei a gyakorlatban megszorítólag hatnak, mert ha in concreto hiányoznak, úgy a szabály nem jöhet a peres esetben alkalmazásba. Ez a szigorúbb felfogás eddigelé arra vezetett, hogy az adós mérséklési kívánalmát jóval több ízben vetették el, mint 21 A közszerzeményi igénynek (1926-ban) megnyilásakori pénzösszeget az időközi értékelésre tekintettel megfelelően csökkentette- — I. '2522/1933.. 1934. III. 6., JH. 1934. 348. — Továbbá, az előző 20 jegv/etben említett döntéshez basonlóan: ági érték devalorizálása a valorizálás mérséklése útján: I. 5583/1932., mikor? említve Vaginái, PJ. 1933. 447. lapon. 22 Haszonélvezetről való lemondás ellenértékeként. . . 23 I. 432/1932., 1933. V. 24.. MT. 1933. 76 = .JH. 1933. 733. Ez esetben a Pp. 413. §-ára is tekintettel. 24 25 százalék az előző 23. jegyzetbeli esetnél. — Cca 30 százalék: I. 3389/1933., I. 2522/1933. — 33 százalék: I. 5756/1930. — 50 százalék: I. 1206-1932 — Cca 60 százalék: I. 2603/1931. (közzétételi helyek- az előző jegyzetekben.) 25 I. 3389/1933. (közzétételi hely a lenti 18. jegyzetben): a hagyaték 45 szá/alékos értékcsökkenésével szemben a bötelesrészt csak cca 30 százalékkal mérsékelték.