Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1935 (3. évfolyam, 9-12. szám)
1935 / 10. szám - Igazságellenes tényezők a jogban, különös tekintettel a kereskedelmi jogra. [Előadás a Magyar Jogászegylet hiteljogi szakosztályának 1935. febr. 9. napján tartott ülésén]
2-13 zat a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés körében a régi jogunktól eltérve, a germán jog gondolatmenetét az általános magánjog körében teljesen a magáévá tette. A mai viszonyok között, amikor a kereskedelem fejlettsége folytán mindenkinek módja van szükségleteit a kereskedelem útján beszerezni, szükségtelen épen az u. n. rábízásos esetekben az általános magánjogi forgalomban a tulajdonossal szemben a jóhiszemű visszterhes szerzőt oly messzemenő védelemben részesíteni.1 örömmel üdvözlöm az előadó urat a Rechtsscheintheorie-vel korrigált szerződéses elmélet hívei sorában annyival is inkább, mert tanári működésem kezdete óta — főként Jaeöbi és v. Schwerin hatás alatt — az értékpapír problémájának én is ezt a megoldását hirdetem. Az előadó úr — bár nem ezt tekinti a lényeges különbségnek — megemlítette, hogy az értékpapír esetében a jog a jóhiszemű szerzés védelméhez nem kívánja meg a papír kiadását, míg ingó dolognál általában a „rábízás" az előfeltétel. A genfi egységes váltójogról tartott jogászegyleti előadásom során kifejtettekhez híven legyen szabad a kérdéshez megjegyeznem, hogy nézetem szerint a „rábízásnak" megfelelő momentum az értékpapírok esetében sem hiányzik, hanem a rábízással lényegileg egy jelentőségű magának az okiratnak a kiállítása, illetőleg aláírása, ami épen úgy a harmadik által a szerzésnek alapjául elfogadható külső tényállást valósít meg, mint ingóság esetében a dolognak a tulajdonos részéről másra bízása.2 * Dc. Beck Salamon ügyvéd: A.z előadó úr érintette a jognak a logikához való viszonyát. Az éle (viszonyok alakulásánál fogva az abstrakt logika a jogban • eljes merevséggel nem érvényesülhet. Példaképen történjék utalás néhány idevágó esetre. Az eladó, aki a vétel tárgyát tulajdonjogfenntartással adta el, vételári követelését peresíti és a végrehajtás során lefoglalja az adósa kezén lévő árut, amelyre tulajdonjoga fenntartatott. Logikailag ugyanazon tárgyon tulajdonjog, mint saját dolgán való jog és zálogjog, mint idegen dolgon való jog meg nem férnek. Bírói gyakorlatunk nagyon bölcsen elmellőzi a logikai ellentétet és elismeri a végrehajtási zálogjogot anélkül, hogy C/:. a tulajdonjogfentartás hatályát megszüntetné A novatio római jogi definíciója szerint, amelyet még a mai jogélet is fentart a régi kötelem megszüntetését jelenti, ennek következtében a római jogban a régi kötelezettség mellett fennálló zálogjog, kezesség, ha csak külön fenn nem tarttatott, megszűnik. A logikai 1 Látszat a jogban 14. és 15. 1. 2 Néhány kérdés az egységes váltójog köréből. — Kereskedelmi Jog. XXX. évf 3. "szám 2, 1. 16