Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1934 (2. évfolyam, 5-8. szám)

1934 / 5. szám - Szászy Béla. [A Magyar Jogászegylet 1932. május 19-i ülésén elhangzott emlékbeszéd]

3 A kánonjog, a maga világtörténeti távlataival, nagyvonalúságával, mesteri kiképzésével rabul ejtette Szászy fogékony lelkét. Egész életén át nem tudott szabadulná „első szerelmének" varázsától. Az élet elsodorta kedvenc tárgya mellől. Mindazonáltal az egyházi jog tanulmánya döntő befolyással volt tudós egyéniségének kialakulására. Hiszen a kánonjog minden 'jogágazat foglalata: alkotmányjog és közigazgatási jog, magán jog, perjog és büntetőjog egyesülnek benne hatalmas rendszerré. Ez volt a jogászi univerzalitás alapja, mely Szászyt élete munkájában végigkísérte. A hivatali pályára is ez a tudományszak segítette. Szilágyi Dezső figyelmessé lett a fiatal egyházjogászra. Neki a házasságjogi kodilikációhoz éppen ilyen képzettségű fiatal tudósra volt szüksége segédmunkásnak. A hatalmas miniszter 1892. őszén Székesfehérvárra albíróvá nevezte ki, majd rövidesen az igazNágiiigyminisztériumba osztotta be és ott a nagytudoMiányú, egyetemes jogi műveltségű Vavrik Béla mellé rendelte. A házasságjogi javaslat kitűnő részletes indokolása tanúságot tesz arról az 'alaposságról, amellyel Szászy Béla a különböző felekezetek házassági jogában elmélyedt. Közben próbáját adta kodifákátori képességeinek is, amikor a különböző szövegű indítványok ellentmondó anyagából formába önti a javaslatnak egy-egy fejezetét. A házasságjogi kodiifikáció befejeztével a minisztériumi ügybeosztás szeszélye segédtitkári minőségben a büntetőjogi osztályba veti, ahol bő alkalma nyílik jogi műveltségének ezirányű kiegészítés're. 1899-ben végleg a törvényelőkészítő osztályba kérőit és ettől fogva pályája zárt mederben folyik tovább: a kodifikáció változatos feladatai foglalják le minden idejét, s ebben a munkakörben emelkedik a (hivatali ranglétrán az államtitkárságig. Szászy Béla ia< legigazibb megtestesítője a nemzetfenntartó magyar tisztviselő típusnak. A régi jó táblabírák bölcsesége és puritánsága találkozott benne szerencsés összetételben a modern jogtudós felkészültségével. Fokozatos fejlődésében egyik legnagyobbja lett annak a hivatali tudós gárdának, amely a magyar közéletnek mindenkor méltó büszkesége volt. Az egyéni önzésen felépült társadalmi rendünknek alig van felemelőbb jelensége, mint az az odaadás, amellyel hivatalaink tudós szakemberei tudományuk javát adják oda a köznek önzetlen önfeláldozással. Kivált a törvénysizerkesztés munkásai. Az ő memorandumaik, véleményeik, indokolásiaik sokszor kötetekre menő tudós monográfiákat foglalnak magukban; műveket, melyekért nem jár a szerzőnek írói hírnév ós tudományos dicsőség. A legnagyobb tiszteletre méltó az a felolvadás iái köz szolgálatában, amellyel ezek a férfiak dolgoznak, pihenést nem ismerve, frázisnélküli hazafisággal. Munkájuk, mint ai középkori szerzetes 1*