Magyar Jogászegyleti értekezések és egyéb tanulmányok, 1933 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1933 / 2. szám - Fogyatékos jogügyletek. [Előadás a Magyar Jogászegylet magánjogi szakosztályának 1931. évi február hó 13. napján tartott ülésén]

157 annak már a Kt. 265. §-a is. A formaszabadság elvét a Mt. a 960. §-ában szintén zászlajára írja. ismét a Kt. 311. §-ával egyezően. Ezen túlmenően a formátlanság eszméje nemcsak elérhetetlen ábránd, hanem egyszerűen lehetetlen. Amint Jhering megdönthetetlenül kifejti, a forma, a külsőleg felismerhető megjelenés annyira az akaratnyilvánítás lényegéhez tartozik, hogy a forma nélküli akaratnyilvánítás ahhoz a bizonyos penge nélküli lichtenbergi késhez lenne hasonló, amelynek a nyele hiányzik.18 A mi jogunk fejlődése egyébként — ha az ..egyes jogügyletek kötelező írásbafoglalásáról" szóló javaslatot17 ebbe a fejlődési vonalba esőnek tekintjük — a Geiler megállapítását nem is igazolja. Sok igazság van abban, amit Geiler a jogunk átmeneti jellegéről mond. A gazdasági élet a kötött és a szabad gazdálkodás határvonalán áll. A XVIII. század végétől — nálunk a XIX. század közepétől — számított szabad rendszer alapjai még állanak, bástyái azonban már roskadoznak és az új kötött gazdasági rendszer alakulatai tarkítják, teszik nehezen áttekinthetővé a képet. Ennek valóban klasszikus példájául hozza fel azt az esetet, amikor egyik fél a gazdasági szabadság elvére hivatkozással kérte a bíróságot, hogy a másik felet a vele való szerződéskötésre kötelezze, míg a másik fél a kötött gazdálkodásra hivatkozással kérte a szerződési szabadságának érintetlenül hagyását. Ezzel szemben azonban, ha jól meggondoljuk, meg kell látnunk, hogy az ..Übergangshaftigkeit" nem csupán bizonyos kornak a jellemzője. A nagy vezérelvek az életbe nem szoktak a maguk teljes merevségében átmenni és az az egész korszak, amelyet Geiler a szabad rendszer korszakának nevez, a régi kötött rendszernek sok intézményét fenntartotta. Ha az átmeneti jelleg ma talán nagyobb mértékben is jelentkezik, ebben nagy szerepük van a Páris környékén kötött szerencsétlen békeszerződéseknek, amelyek minden következményét mégsem lehet egy fejlődési vonal mérföldköveinek tekinteni. Ebből az átmeneti helyzetből —• hisszük — van visszavezető út is, csak a népek közötti kölcsönös megértés útján meg kell azt találni. De különben is, ha az újszerű jelenségekről meg tudtuk állapítani, hogy azok a Mt. rendszerét nem érintik, ez a megállapítás nem változhatik meg annak folytán sem. hogy az ilyen hatástalan jelenségeket még átmenetieknek is tekintjük. Mindezzel azonban korántsem akarom azt mondani, hogy a Mt. szempontjából az új jogfejlődés eredményeit figyelmen kívül hagyhatjuk. Sőt ellenkezőleg, éppen ezekre figyelemmel tartom fokozott mértékben szükségesnek a kötelmi jogi rész beható megvitatását. Egyetlen más r?sz sem reagál annyira az élet új jelen16 Geist des Röm. Rechts II/2. 499. 1. 17 Bizottsági szöveg: Képviselőházi irományok — sz.